„Az IMF delegációja elfoglalta helyét a díszes teremben. Hárman voltak, plusz Soros György fiának színes bőrű hímkedvese mint megfigyelő. Jöttek, hogy kifehérítsék a magyar gazdaságot.
Már öt perce üldögéltek csendesen, kinézegettek az ablakon, gyönyörködtek a parlamenti szobából feltárulkozó dunai panorámában. Várták, hogy végre színre lépjen Magyarország frissen megválasztott kormányfője, akit – nagy örömükre – már nem Orbán Viktornak hívtak.
És ekkor belépett ő. Nyomában az Ideges Hölggyel, aki rögvest felajánlotta, hogy tolmácsol, voltaképpen olyan nyelvről, amilyenről a delegáció csak akar.
– Anyanyelvemen, magyarul is beszélhetnek, de apanyelvemen, bolgárul is megoldhatjuk, ha gondolják – tette hozzá az Ideges Hölgy.
Az IMF delegációvezetője szemügyre vette a frissen megválasztott magyar miniszterelnököt. Magas, vékony fickó volt, mondhatnám, lakli, még véletlenül sem kicsi és kövér. Rezzenéstelen arccal ült. Pont jó lesz nekünk – gondolta a delegációvezető, és nyájas mosolyra ragadtatta magát.”