A demokrácia elleni puccs terve

„Hogy kimaxolt udvariassággal fogalmazzunk, kissé talán korán, de a baloldalon elkezdték tervezgetni, mit csinálnak majd, ha a jövő évi választásokon hatalomra kerülnek. Ez a »wishful thinking«, a vágyvezérelt gondolkodás nagyon jellegzetes esete, már az ókori görögöknek is megvolt erre a passzoló kifejezésük: hübrisz, azaz gőg, még inkább elbizakodottság. És tény, a túlzott elbizakodottság sokszor merész intellektuális ecsetvonásokba torkollik. Ilyen szerénytelen nagyzolásokra adták és adják a fejüket sokan a nemrég még »nácinak, fasisztának« tekintett Jobbiktól a kommunista utódpártig terjedő horrorkoalíció szellemi vonzáskörzetében, például annak kapcsán, hogyan lehetne a jogállamot kis időre »felfüggesztve« visszaállítani az »igazi jogállamot«. Hát »trükkök százaival« – ahogy azt Gyurcsány Ferenc éppen 15 évvel ezelőtt a mai napon egyszer már előadta.

Baloldali jogászok, »tudósok« – Bárándy Péter, Fleck Zoltán, Lengyel László, Vörös Imre – nemrég a Népszavában publikált trükkös tervének lényege, hogy ha ’22-ben a baloldal csak feles többséget szerez az Országgyűlésben, akkor is semmissé/érvénytelenné nyilváníthatja az alaptörvényt és más kétharmados törvényeket. A józan ész és egyébként a jog szerint teljesen lehetetlen »ötletet« egyébként még az ­SZDSZ-es Eörsi Mátyás vetette fel először 2011-ben, Vörös Imre – volt alkotmánybíró! – 2012 óta dolgozik a »fejlesztésén«, számtalan cikkben, publicisztikában, interjúban foglalkoztak vele az illetékesek. Fleck Zoltán jogszociológus, elvileg egyetemi tanár egyenesen odáig ment, hogy »egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről«, Elek István arról írt, hogy »az ellenzéki győztes nem lesz abban a helyzetben, hogy jogállami döntéseket hozzon. Majd akkor lesz, ha előbb helyreállította a jogállamot«, Kis János pedig arról, hogy »egy önkényuralmi rendszer szabályaitól való eltérés nem jár a jogállamiság sérelmével«. (Bár utóbbi másnap megijedt és elhatárolódott önmagától.) Mindezt foglalta keretbe a DK – valójában az egész baloldal – elnöke, amikor a minap arról beszélt, hogy »szét kell majd feszíteni az alkotmányos kereteket«, vagy mikor felesége, Dobrev Klára arról, hogy az alaptörvényt »egy csuklómozdulattal kell a kukába hajítani«.

Aki valamiféle »szubjektív igazságérzetre«, az »alkotmányosság szellemére« történő hivatkozással ezen túl – pontosabban vissza – lépne, éppen az igyekszik önkényesen (és kizárólagosan) hatalmat gyakorolni. Pontosan ezt nyilvánította ki még 19 évvel ezelőtt az Alkotmánybíróság (melynek akkor Vörös Imre is tagja volt), amikor az akkor egyébként valóban kívánt igazságtételi törvényt azzal dobta ki az ablakon, hogy »jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani«. Úgy látszik, ma már lehet.

Nagyon tanulságos az egész, már ha tiszta képet akarunk kapni a baloldal valódi – euro­péerkedő szépelgéstől megtisztított – demokrácia- és jogállamiság-felfogásáról. Az elgondolás kiindulópontja ugyanis az, hogy Magyarország már nem demokrácia és nem jogállam – »visszaépítésük« érdekében pedig túl lehet lépni formális szabályaikon is. Csakhogy Bárándyék, Vörösék, Gyurcsányék nem a demokráciát vagy a jogállamot siratják, hanem azt, hogy nem olyan »demokrácia« és olyan »jogállam« van ma Magyarországon, ahol korlátlanul vagy majdnem korlátlanul ők rendelkeznek a közigazgatás, a gazdaság, a média vagy a kultúra alrendszerei és erőforrásai felett. Hogy újra visszaálljon az, ami ’90 előtt – és még utána jó másfél-két évtizedig – létezett, nem restek meghekkelni az alkotmányos szabályokat, ideiglenesen »felfüggeszteni« a demokráciát.

Ha pedig a politika törvénytelen törvényhozásba kezd, annak anarchia, káosz és zűrzavar lesz a vége – ha a kormány nem érzi magára nézve kötelezőnek a jogszabályokat, az állampolgároknak miért kellene? Éppen ezért a jövő évi választás napján jól nézze majd meg mindenki a listát: soha többé kommunistát!«”