Karácsony Gergelynek cselekedni kellene mindennap, minden percben. De nem csinál semmit.
„Nem is lenne baj, ha Karácsony Gergely ki sem jönne a szobájából, miközben a cselekvés nélküli cselekvés erényét gyakorolja. Csak egy a baj: ő nem valami kínai filozófus, hanem Magyarország fővárosának a főpolgármestere. Neki bizony cselekedni kellene mindennap, minden ébren töltött percben, és cselekedtetni az embereit, működtetni ezt a gyönyörű várost. De nem csinál semmit. S ha netán a kormánynak terve, ereje, pénze van valami szépre, újra a városban, akkor akadékoskodik, hazudozik, zsarol, kerékkötője minden cselekvésnek. Világszínvonalúan megújulna a Városliget? Jajjjj, de mi lesz a fákkal, a füvekkel, Isten őrizz – sápítozik, maga köré gyűjtve az összes önjelölt bolond ligetvédőt, akik környezete úgy fest, mint valami afrikai szeméttelep. Gondolná az ember, ha már ennyire védi a parkokat, azok, amelyek hozzá tartoznak, ragyognak, öröm bennük sétálgatni gyerekkel, kutyával vagy szerelemmel. Hát majdnem. A Népligetbe, a Városmajorba, a Gellért-hegyre lassan már csak a képzett utcai harcosok merészkednek, no meg a fiú és lány (vagy fiúlány) prostituáltak, drogdílerek és vevőik. Pusztulat az egész, gondozatlan, elhanyagolt, elvadult táj, dudva, muhar, gaz.
Főpolgármester úr, ne az autósok ellen vívjon ádáz, már-már pszichiátriai tankönyvbe illő harcot, hanem vegye fel a kapcsolatot a lábával, menjen ki az előbb említett parkokba, s ha kell, a saját kezével kapáljon, gereblyézzen, ültessen virágot, fásítson. Tegyen rendet! Tartsa meg az ígéreteit, amiért Budapest népe érdemesnek tartotta megválasztani. Cselekedjen! Bújjon elő a Facebook-barlangjából, s nézzen szét ebben a jobb sorsra érdemes városban, nézzen szét, és szégyellje magát.
Az emberben felhorgad az indulat: ez akar miniszterelnök lenni? Ez a semmirekellő Pató Pál? Te jó ég, mi lenne ezzel az országgal…
Romkocsmák helyett »romvárosok égre vágódó füstkalapja«. Isten, óvd meg a magyart ezektől!”