Undorodom a demagógia minden formájától

„Teljesen biztos vagyok benne, hogy egy ellenzéki Fidesz most akkora halálkampányt tolna, hogy ahhoz képest egy gyászszertartás maga lenne a Riói Karnevál. Ráadásul jó eséllyel hergelne az összes »kommunista vakcina« ellen, Putyin pincsijei mellett Hszi Csin-ping csau-csaujait is emlegetné.

Azt is rettenetesen utálnám.

De ugye ezt nem kell szeretnem ellenoldali kiadásban sem? Látom, hogy az összes ellenzéki párt kitette, hogy elértük a 25 ezer elhunytat, és van olyan szervezet, amelyik azt is hozzátette, hogy ez olyan, mintha eltűnt volna Kazincbarcika majdnem teljes lakossága. Azt nem tette hozzá, hogy egy átlagévben eltűnik egy teljes Győr az országból. Igaz, hogy közben születnek is emberek, és a kettő közötti különbözet jelenti az egyik legfontosabb demográfiai mutatót.

Mindez azért különösen bosszantó, mert egy olyan ellenzéknek, amelyik akar is valamit, egyáltalán ellát addig, hogy akarjon valamit, éppenséggel lenne mit mondania. Százezrek szembesültek az elmúlt hónapokban azzal, hogy milyen problémákkal küszködik az egészségügy, hogy mit okozott a másfél évtizedes demagóg kampány (»az egészségügy nem üzlet«) és az ebből logikusan következő folyamatos forráskivonás. (Hiszen, ha egy területtel kapcsolatban irreálisak az elvárások, konkrétan: ingyen gyógyítson meg mindenkit, akkor azon a területen nem lehet sikert fölmutatni, tehát a látványpolitizálás át fog csoportosítani oda, ahol eredményeket tud produkálni).

Értem, hogy ez sokkal bonyolultabb, és nem lehet egy mémmel elintézni, csakhogy az igazsága nem is néhány hétig/hónapig tart, amikorra a sokkoló adatokra már nem emlékszik senki. Pontosabban mindenki arra emlékszik, amire emlékezni akar, vagy amire emlékeztetik - és a kormánynak némileg több eszköze van az emlékeztetésre. Így arra is, hogy az ellenzék jelenleg mivel kampányolt.”