Csakhogy ezekben fortyog ám a revansvágy. A visszavágás fűti őket sikertelen, elcseszett életükért, azért, mert másnak több jutott észből, vagyonból, sikerből. Legfőbb bajuk, hogy csak kevesen vevők demagóg társadalmi programjukra. A jobboldali és baloldali szélsőségesek mindig valamilyen »eszmét« hirdetnek kényszeresen, Leginkább arról ismered meg őket, hogy állandóan a magyarság vagy valamely osztály, csoport képviseletének őreként tetszelegnek a saját, soványka létszámú köreikben. Meg arról, hogy soha nincsenek kétségeik, mindig holtbiztos recepteket tudnak mindenre, roppant energikusan igyekeznek a maguk kretén szabályrendszerébe bekeretezni a valóság szilánkjait.
Aztán amikor felborul a rend, jön valami kataklizma, ezek megélénkülnek. Az álomból valóság lesz. Eljön életük nagy lehetősége: megrendszabályozni, megbüntetni a polgári társadalmat. Érvényre juttatni az eszmét, de legfőképpen bebizonyítani, hogy ők is valakik.”
Nyitókép: MTI