„Előrebocsájtva, hogy ha van valaki, aki szívből megveti a kommunistákat és a kommunizmust, az én vagyok, álljon itt egy pár felvetés az ügyben: /spoiler: a kép illusztráció, ellenpontozás, egy remek cikk a Mandinerből/
- Tényleg azok »félnek« attól, hogy a marxizmus-leninizmus beteszi lábát az országba, akiknek a lába pár évtizede maga volt az »emberarcú szocializmus«, vagy ma is egy koalícióban ücsörögnek a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjával?
- Tényleg ma döbbennek rá egyesek, hogy »minden is« – akár egy top50-es egyetem, akár egy koronavírus-elleni vakcina – kínai? Ha az a baj, hogy a Fudant a kínai állampárt/pártállam »felügyeli«, akkor kuka minden mobil, tv, ruha és gyerekjáték, amit a kínai állami hatóságok által engedélyezett/felügyelt gyárak ontanak?
- Tényleg azok lettek egyszerre »kínai-ellenesek« (a műveltebb úgy mondja: »sinofóbok«) és jönnek azzal, hogy minden rossz, ami Kínából jön, akik úton-útfélen elítélik a rasszizmus minden formáját?
- Tényleg azok sivalkodnak most azon, hogy egy világvezető kínai egyetem igyekszik Budapestre (meg azon, hogy a költségvetés 1500-2000 milliárd forintot fog felsőoktatásra fordítani vagy hogy magyar egyetemek az állami kontroll alól magánalapítványi formába szerveződnek, óriási vagyont kapva a működéshez), akik folyamatosan arról beszélnek, hogy mennyire fontos a felsőoktatás és annak pluszfinanszírozása?
- És tényleg az a baloldal prüszköl, melynek régi-új vezetője, Gyurcsány Ferenc ezerrel tepert Kínánál, mikor miniszterelnök volt, és olyanokat mondott, hogy »nagyon pártolnám a két ország közti felsőoktatási együttműködés erősítését. Alig lehet lemérni annak a hatását, hogy ha egy országban nagyon sok olyan szakember van, aki egy másik ország egyetemén végzett. Szeretném megsokszorozni a jelenlegi ösztöndíjprogram alapján évente Magyarországon tanuló bő tucatnyi kínai diák számát«.
Most tényleg?!”