Sanghaji nénikénk

„Most nagy meglepiről van szó: mi kapjuk meg a kínai állami egyetemek első külföldi campusát. Igaz, egyelőre mi fizetjük, de ajándék egyetemnek ne nézd a fogát. Családon belül mit számít az az 500 milliárd, amit leperkálunk a sanghaji nénikének. Amilyen jóságos, ad rá kölcsönt, majd valahogy kinyögjük a törlesztő részleteket.

Az üzlet gazdasági részében a magyar állam piszkosul rosszul jár. Az 550 milliárdos gigaberuházás lekoppintja a 700 milliárdos Belgrád-Budapest vasútvonal modelljét: mindent mi fizetünk, de mivel ennyi pénzünk nincs, kínai hitelből. A vasútból legalább az alvállalkozó Mészáros Lőrincék jól jártak. Lehet, hogy ezt itt is kibrusztolják valahogy, de a tervezet szerint kínai alapanyagból, kínai munkásokkal, kínai cég építkezik. Azért remélem, a követ nem Kínából hozzák, tudok egy-két megbízható magyar kőbányát.

Orbán nem hülye. Mire kell neki a nem túl jó üzlet? Valószínűleg egy nagy terv láncszemének tekinti. Nem is annyira antiglobalista, mint hirdeti. Csak épp egy másik globalitást, másik szövetséget keres a kínai selyemút impozáns nemzetközi ambícióiban. Olyat, amelyik nem nagyon izgatja magát holmi értékekkel, jogi normákkal, politikai fékekkel. Amelyik felől itthon azt csinál, amit akar. Még a német tőke is megbokrosodhat: jobb lecserélni a politikájával rokonszenvező kínai cégekkel.

A felmerülő egyéb gyanúkat, amelyek az orosz beruházási bank mintájára némi kémkedési lehetőségre utalnak (ugyanaz a kínai cég épít nálunk, amelyet máshol kémberendezések telepítésével vádolnak), nem részletezném. Akár a sanghaji nagynéni kétes erkölcseiről, ezekről sem tudom, mennyire megalapozottak. Magyarország nyilván nem fő célpontja a kínai ipari kémkedésnek. Ha csak nem Rogán bejegyzett szabadalmára vágynak, de ez új esélyekkel kecsegtet: hátha az agyelszívás keretében magát Rogánt is elszívják? A bárgyú ellenzék meg nem veszi észre, mennyi rejtett előnye van a kínai campusnak.”