Műemlékvédelem helyett történelemhamisítás folyik

„A Vár a 19. és 20. század fordulóján hatalmas építkezések színhelye volt. A Monarchia utolsó évtizedeiben felépült egy hatalmas kormányzati negyed királyi palotával, minisztériumokkal, főúri palotákkal. Ezeknek az építkezéseknek köszönhetően rengeteg értékes középkori, reneszánsz és barokk emlék pusztult el.

A Vár addigi polgárvárosi részébe beékelődtek közfunkciók (pénzügyminisztérium, levéltár), de ami ennél rosszabb, átíródott a Vár középkorból örökölt arányrendszere. Ezek az új épületek tornyaikkal, kupoláikkal, de legfőképpen a magasságukkal egy olyan nagyvárosi léptéket hoztak fel a Várba, ami szétrombolta a látványt és a belső térarányokat.

A második világháború pusztításai után hozzáértő építészek, művészettörténészek foglalkoztak a Vár újjáépítésével, és azokon a helyeken, ahol lehetett, megfelelő arányban helyreállították az épületeket. Szép példája ennek a Szentháromság téren a pénzügyminisztérium Rados Jenő által tervezett műemléki helyreállítása, aminek következményeként az új épület aránya belesimult a tér arányába, és nem akart konkurálni a Mátyás-templommal.

A királyi palota kupoláját új formában visszaépítették, a középkori részeket látogathatóvá tették, és az egész palotaszárnyat a kultúrának adták át (Várszínház, Történeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Széchényi Könyvtár). A romterület és a volt Hadügyminisztérium épületének sorsa nyitott maradt. Sok tervpályázat készült a helyszínre, és bár egyik pályázatnak sem lett folytatása, az bizonyosnak látszott, hogy ez a hely a kultúra és a turizmus színtere.

Jelen tudásunk szerint az új terv arról szól, hogy a Vár jókora része ismét kormányzati negyed lesz. Első lépcsőben visszaépítették a királyi testőrség és a lovarda épületét, megépült a miniszterelnökség kiszolgáló épülete. A terv szerint vissza fog épülni a József főhercegi palota, a pénzügy-, hadügy- és külügyminisztériumok épülete, továbbá a Bécsi kapu melletti levéltár hatalmas épületének nem megépült szárnya és tornya is.

A visszaépítés szűken vett építészeti anomáliája az, hogy egy több mint száz éve épült ház visszaépül eredeti homlokzattal, díszítményekkel, párkányokkal, eredeti térrendszerrel, de korszerű szerkezetekkel, gépészeti megoldásokkal. Ez mindennek ellentmond, ami az építész szakma lényege. Tulajdonképpen hazugság, álságos viselkedés.

Emellett megerőszakol egy kialakult, jól működő funkcionális városi struktúrát. Nevezetesen, hogy az elmúlt 70 évben kialakult és jól működő használat (lakás, kultúra, turizmus) mellé, illetve helyett beköltözik a hatalmi funkció. Ez amellett, hogy a naponta feljáró több ezer dolgozó közlekedése minimum problémás, a hatalmas hivatali épületek zárt földszintjeikkel a Vár megszokott és vágyott auráját rossz irányban változtatják meg. Ezenkívül egy olyan, nem kívánt ügyfélforgalmat generál, ami eddig a városban bonyolódott, és ott is kellene maradnia.”