Ami életmentő volt Európának a XX. században, az a jövőben is nélkülözhetetlen lesz.
„A modern kereszténydemokrácia nem egy elavult, poros dogmagyűjtemény, és nem vár el mesterkélten jámbor életvitelt sem senkitől. Sokkal inkább tekinthetünk úgy rá, mint egy komplex politikai eszmerendszerre, amely mindazon értékek garantálója, amelyeknek Európa a jólétét és a stabilitását köszönheti: az egyén szabadságának védelme, a közösség és a család erősítése, a rend pártolása, a munka becsülete és a vállalkozói szabadság garantálása.
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a kereszténydemokrácia a XX. század második felének egyik legsikeresebb eszmerendszere, és nem csupán politikai szempontból. Nélküle nem létezhetne az a keret, amelyre ma a legtöbb mértékadó politikai erő evidens hivatkozási pontként tekint: a nemzetállamok önkéntes együttműködése révén létrejött Európai Unió. Amely hosszú távon csak úgy maradhat tetterős, ha a gazdasági-külpolitikai és egyéb pragmatikus érdekek összehangolása mellett értékközösségként is tekint magára. Ennek az értékközösségnek az alapját közös zsidó–keresztény kulturális-szellemi örökségünk alkotja. A kereszténydemokrácia pedig nem más, mint ennek az örökségnek olyan politikai artikulálódása, amely életmentőnek bizonyult Európa számára a tragikus XX. században, és a XXI. században is nélkülözhetetlen lesz a fennmaradásához.
A kereszténydemokrácia lényege nem az egyéni vallásgyakorlásában keresendő, hanem abban, hogy egy komplex, stabil és a gyakorlatban is jól működő politikai-filozófiai eszmerendszer. Bibliai alapokon áll, így sem idejétmúlt, sem radikális. A zsarnokság elleni küzdelemben és az európai egységesülési folyamatban betöltött szerepe vitathatatlan. Az új világrendben Európa talpra állásában, egységesülésében és megerősödésében oroszlánrészt vállaltak a kereszténydemokrata pártok és kiemelkedő történelmi személyiségeik. Ahogyan Konrad Adenauer, az Európai Unió talán legfontosabb alapító atyja megfogalmazta: »csakis a kereszténységből született európai civilizáció értékeihez való visszafordulással lehet ismét elérni az európai élet egységét és békéjét.«”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
