Költők és korunk

„Április 11-e Magyarországon a költészet napja, április 12-e pedig a rock and roll születésének napja. Persze amennyiben jól csinálják, a rock and roll is lehet költészet, elég, ha Bob Dylanre vagy Jim Morrisonra gondolunk, de sorolhatnánk napestig a hazai és külföldi példákat. A rock and roll születésnapját egyébként azért ünnepeljük április 12-én, mert 1954-ben Bill Haley és a Comets ezen a napon rögzítette a Rock az óra körül című dalt New Yorkban, hogy aztán már semmi se legyen ugyanolyan, mint azelőtt.

Nem véletlen, hogy gazdaságkorban sem lankad a kultúrharc. Ami – feltételezem – nem feltétlenül a verseket napi betevőként fogyasztók között zajlik. Mert ismét csak feltételezve, de egyben megengedve, talán nem ördögtől való Petrit is és Pilinszkyt is lapozgatni, holott aztán ég és föld. A legnagyobb baj alighanem a nem olvasással van. Az említett cikkben Géczi János költő többek között a következőket mondja: »Ha nem is tudok azokkal azonosulni, akik számára nem jelent semmit a költészet, megértem őket, de sajnálom, ha bármi okkal is, de lemondtak a világ ilyenfajta megértésének igényéről. A költészetben az ember számára megtapasztalható és átélhető a világ, amelynek időlegesen a részei vagyunk, s arra is lehetőséget ad, hogy kollektív alkotásban és élményben legyen része.«

De mit lehet tenni egy ilyen napon, elzárva és bezárva, két ítéletidő között? Az egyik legkiválóbb lehetőség feltenni Latinovits Zoltán egyik lemezét. Amennyiben lehetséges, bakelit (vinil) formátumban, ezredszerre is, hadd sercegjen egy kicsit egy többszörösen fertőzött világban. Ebben az esetben Adynál, József Attilánál is belefuthatunk ­hazafias versekbe is, ami az egyik legnehezebb műfaj”.