Az elmúlt évtizedek a nyugati világban a kiábrándulás évtizedei voltak.
„Néhány héttel ezelőtt Richard Dawkinst világhírű etológust az Amerikai Humanista Társaság megfosztotta 1996-os kitüntetésétől. A szervezet arra hivatkozott, hogy Dawkins egy Twitter üzenetében megkérdőjelezte a transzneműséget. Az ügy nem váltott ki különösebb sajtóvisszhangot, az elmúlt években ugyanis az egykor szinte rocksztárként ünnepelt újateista Dawkins kiszorult a főáramból. 2017-ben például a Berkeley egyetemen tartott volna beszédet, de iszlamofóbia vádja miatta a szervezők törölték az eseményt.
A 2000-es években népszerűvé vált újateisták legnagyobb ellenségüknek a vallást, és elsősorban a kereszténységet tekintették. Mély megvetéssel írtak és beszéltek a hívőkről, akikkel folytatott vitáik több ezer fős koncerttermeket töltöttek meg. A mozgalom nyeregben érezhette magát, hiszen Istent szinte teljesen sikerült kiszorítani a közéletből, és a nyugati társadalmak is egyre inkább megtagadták a zsidó-keresztény értékrendet.
Azt hirdették, hogy ha az emberek végleg elhagyják őseik hitét, utána a racionalitást és a tudományt fogják választani. Ez azonban nem következett be. Az Isten által hagyott űr helyére egy progresszív »woke« ideológia érkezett, amely minden tekintetben olyan, mint egy súlyosan bigott, kirekesztő vallás, amelynek központjában a saját vágyait kielégíteni akaró egyén áll.
Ez a mozgalom lelökte a színpadról az új ateizmus magabiztos képviselőit.”
Eli Sharabi megdöbbentő őszinteséggel beszélt a Mandiner újságírójának, arról a 16 hónapról, amely során szó szerint a földi poklot élte át.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Ahogy a Csöröge sör se rossz sör, a Nélkülem se rossz dal, csak Orbanisztán – elképzelt – hegemónja túltolta az úthengert, és az embereknek csömöre lett.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Eredményes tárgyaláson van túl Hszi Csin-ping kínai elnökkel.
Kőkeményen ráfekszenek a fegyverkezésre.
