„»De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.«
Nem, kedves olvasó, ne számítson ily kegyes halálra, lágy csókra, meg ilyesmikre, amiket Petőfi Sándor A XIX. század költői című zseniális versében éppen 174 esztendővel ezelőtt megjósolt. Még akkor se számítson, ha úgy érzi, eleget küzdött, fáradt, izzadt életében, és ezért megérdemli a kegyes halált. Főképp pedig akkor ne számítson, ha ön véletlenül úgynevezett jobboldali, azaz eljutott odáig, hogy nem kívánja a kommunista rablóbanda visszatérését, ha nem kíván újabb megszorításokat, ha szeretne nemzeti ünnepeinken méltó módon emlékezni, ha nem akar a hazugságtengerben fuldokolva asszisztálni ahhoz, hogy a szovjet rendszer talpnyalói szerepét levetve az uniós talpnyalókhoz csatlakozzunk. Nem! Nekünk, tisztességes, nyugodt, értelmes és méltó életre vágyó embereknek bizony nem jár a kegyes halál, selyempárna meg virágkötél. Nem bizony! Nekünk a börtön »néz ki«. Netán még egyéb büntetésféle is.
Erről éppen a minap győződhettünk meg, amikor is előlépett egy cseppet sem költői tehetségű vátesz, egy virtigli gazember, aki ez idő tájt éppen korunk legnagyobb jósa szerepében tetszeleg, és rögtön megmondta a tutit. Mármint azt, hogy mi vár ránk a jövőben. Gondolom, szinte senkinek sem kell megneveznünk ezt a beteges önbizalommal megvert embert, ő ugyanis Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, aki bizony nem tett mást, mint egész életében hazudott.”