Globalista gazdaság- és társadalompolitikai morzsák

„Határozottan az a véleményem, hogy a világ gazdasági és társadalmi folyamatai jó ideje nem érthetők a hagyományos politikai bal- és jobboldali dichotómia keretében. Ez a tradicionális felosztás teljesen rendben volt az első világháború kitöréséig. A főhatalmak saját, aranyalapon nyugvó, autonóm, az arannyal összekötött pénzrendszerekkel rendelkeztek, vállalkozói és munkavállalói fő fókuszként a hazai piacokon tevékenykedtek.

A magánpénz, a dollár diadalmenete igazán a második világháború után következett be, amikor hivatalosan is világpénz lett, megszabadulva a korábban az aranyfedezet által a rendszerre erőltetett objektív kényszertől. A dollárnak (és magán-előállítóinak) hamarosan – már a múlt század ötvenes éveinek végétől – mindenhová akadály nélkülivé vált a behatolása, hiszen a dollár mögé támaszként felállított nemzetközi pénzügyi szervezetek (főként az IMF) a kereskedelem fejlődésére hivatkozva szorgalmazták a nemzeti valuták korlátozásoktól mentes átválthatóságának (konvertibilitás) megteremtését. A dollár–magánpénzbirodalom mindenütt berendezkedett, értelemszerűen saját igényeinek megfelelően. Ennek stabilitásához helyi támaszokat, segítséget keresett az élet minden területén.

Ma például az Európai Unió parlamentjében azt tapasztaljuk, hogy ha a baloldalinak és a jobboldalinak mondott pártok padsorai előtt nem lenne egy-egy jelzőtábla, alig lehetne politikai állásfoglalásaik alapján megkülönböztetni őket. A pénzhatalom (és ebbe az euró is beletartozik) nemzetközi és nemzeti méretekben is kiépítette a teljes spektrumot felölelő hadállásait, az úgynevezett globalista mély államot. Nos, ez teszi az eligazodást a hagyományos bal és jobb koordináta-rendszerben hovatovább teljesen kilátástalanná. Sokat kell tenni a tisztánlátás érdekében. Mindenek előtt meg kell nevezni azokat az egységeket, amelyek ma már teljes mértékben se nem jobb-, se nem baloldaliak, hanem egyértelműen globalisták.

Hazai piacon maradva a »legsikeresebb« a kommunista globalistából liberális globalistává átöltöző DK és MSZP, valamint a generációs globalista átörökléseket is birtokoló, de mára veretes zöldliberális Momentum. Hogy a gazdaságpolitikában mit akarnak, azt már többször bizonyították, főként azt nem akarják, amit hirdetnek. Hajdan Csou En-laj volt kínai miniszterelnök azt mondta, hogy a Szovjetuniót nem szavai, hanem tettei alapján értékeljük, amire a szovjetek nagyon megsértődtek. Így vagyunk a hazai globalistákkal is.”