Fekete-Győr András után Cseh Katalin szoftvere is lefagyott

„Fekete-Győr András után Cseh Katalin szoftvere is lefagyott. A Momentum EP-képviselője egy ártalmatlan kérdésre négy másodperc kínos csenddel tudott felelni.

Van ez a baloldali előválasztásnak csúfolt, többfelvonásos színielőadás Gyurcsány Ferenc rendezésében. Mivel a dráma cselekménye annyira sablonos és kiszámítható, hogy önértéke okán egyetlen nézőt sem lenne képes lekötni, ezért szükség van benne annak az udvaribolondnak a karakterére, aki a saját cipőfűzőjében is hasra esik. Mert ha élvezni nem is, legalább röhögni lehet a darabon. A minőségi szórakoztatásról pedig nem más gondoskodik, mint Fekete-Győr András, aki a dramaturg utasítására úgy döntött, hogy bemegy megsemmisülni Gulyás Mártonhoz. Így amíg az igazi nagyvadak nem lépnek fel az előválasztás színpadára, addig sem lankad az érdeklődés.

A Momentumban pedig láthatóan nem nagyon értik, mi is történik a párttal pontosan. Hogy egyfelől most élik fel az erkölcsi-hitelességi tartalékaikat, melyeket annak az egyetlen fogadalmuknak köszönhettek, hogy márpedig ők aztán nem fogják összegyurcsányozni magukat. Másfelől meg most lepleződik le, hogy valójában semmit sem gondolnak a világról. Fekete-Győr András ugyanis nem azért hümmögött meg »ööö«-zött annyit a Partizánban, mert közben a zseniális gondolatai között keresgélt. Hanem éppen ellenkezőleg.
Leengedett egy negyvenfős kutatóexpedíciót abba a barlangba, mely kívülről olyan csillogó jelszavakkal van kitapétázva, mint a jogállamiság, nyugatosság, demokratikus diskurzus, fékek és ellensúlyok rendszere. A keresőalakulat az alászállást követően aztán nem talált mást, csak kongó ürességet a szellemi mélység legalján.

Az imént felsorolt jelszavak ugyanis önmagukban csak üres formák, amik arra várnak, hogy intellektuális tartalommal feltöltődhessenek. Ez azonban olyan szellemi munkát igényel, amit nem lehet megspórolni. Különben az történik, mint a Partizánban Fekete-Győrrel. Vagy párttársával, Cseh Katalinnal a minapi ATV-s szereplése során. A momentumos EP-képviselő ugyanis hitet tett a szekértáborok felett átívelő demokratikus párbeszéd fontossága mellett. Majd amikor Rónai Egon rákérdezett, hogy mégis mire alapozza mindezt, »hány ilyen példa van a politikai pályafutásában«, akkor Cseh a következőt bírta kinyögni:
»[négy másodperc kínos csend] Hm, ez egy jó kérdés!«”