„Miért érezte fontosnak, hogy ilyen radikális eszközzel lépjen fel a BLM-szobor felállítása miatt Ferencvárosban?
Meggyőződésem, hogy egy ilyen szervezetnek, mint a BLM, a világ egyetlen pontján nem lenne szabad megengedni, hogy szobrot állíthasson. Én azt gondolom, hogy Magyarországon mi vagyunk az illetékesek ezzel kapcsolatban, nemcsak a Légió Hungária, hanem minden normális, jobboldali beállítottságú ember. Ezért követte ilyen erőteljes reakció azt, hogy egy térdeplő szivárványszínű Szabadság-szobrot állítottak fel Baranyai Krisztináék kerületében.
Említette a jobboldali érzelmű embereket is. Mit gondol, a jobboldali közösség megítélésére mennyire lesz hatással az, amit Ön tett?
Nem én ígértem meg, hogy a szobrot le fogom dönteni, hanem Bayer Zsolt. Őt nem láttam sehol… De a szobor másnapra ledőlt. Én döntöttem le, de nem azért, mert Bayer Zsolt megígérte. Egyébként pedig nem vagyok része a polgári Magyarországnak, tehát én egy szélsőjobboldali mozgalom vezetőségi tagjaként tettem meg, amit úgy éreztem, fontos megtenni. Bár a jobboldal része vagyok, de én nem képviselem azt a langyos lábvizet, amit “polgári jobboldal” alatt értünk.
A szobordöntögetés »kultúrája« egészen más hangsúlyt kapott az elmúlt években, éppen a BLM mozgalom vérlázító akcióinak köszönhetően. Felmerülhet kérdésként: ha Önök ugyanazt teszik, mint a BLM tagjai, akkor miért gondolják úgy, hogy van Önök között ebben bizonyos erkölcsi különbség?
Nézze, szerintem nem a BLM-mozgalmak kapcsán vált népszerűvé a szobordöntés.
Az elmúlt évtizedekre gondolok, nem a XX. századi vagy annál korábbi történelemre…
Ez nem a BLM miatt vált látványossá, hiszen a szobordöntés politikai állásfoglalásként volt jelen, bár radikálisabb módszer, mint amihez az átlagember hozzászokott, de a szoborállítás is olyan radikális lépés volt, amire más válasz nem volt adható. De ha ezt a kérdést nekem felteszi, tegye fel Bayer Zsoltnak is.”