Nem sikerült bizonyítania egyik résztvevőnek sem, hogy a megígért szép szavakban valóban hisznek is.
„Bármilyen etikai kódex mindig önkéntes vállalás az azt elfogadók számára, illetve arra a közösségre vonatkozóan, amely azt elfogadta. Így annyit is ér, amennyire azt az önkéntes vállalók betartják.
Az ellenzéki előválasztáson több, eltérő világlátású párt jelöltje fog egymással versenyezni a képviselő-jelöltségért, miközben végső céljuk – a kormányváltás – elvileg mégiscsak közös cél lenne. (…)
Az elfogadott kódex a verseny kordában tartását célozza, azt, hogy ne csússzon bele a vetélkedés az élet-halál harcba, amely már nem ismeri a magánélet szentségét, és nemtelen politikai küzdelmekbe csap át.
E téren van értelme egy ilyen előzetesen lefektetett elvi megállapodásnak, hiszen ha a küzdelem bemenne az egymás lejáratásának terepére, az biztos, hogy a kormánypártok javára hajtaná a vizet, és az egész ellenzéki összefogást hiteltelentené.
A megállapodás pedig annyira lesz hiteles, amennyire a felek majd betartják. (…)
A Jobbik esküdözhetett a Szent Koronára mindenféle nagy etikai magatartást mandátum visszaadásról, meg minden egyébről, csak a frakció szakadásakor, kilépésekkor pont nulla jelentősége volt a korábban nagynak és felemelőnek gondolt esküdözésnek.
Pedig létjogosultsága igenis lenne valamiféle etikai kódexnek, nem csak az előválasztás, hanem az egész politikai élet, és annak versengése kapcsán.
(…) Különlegesen szép a demokrácia, jogállamiság, etika és morál fogalmainak használata a szövegben, amelyek valami erkölcsiséget próbálnak kifejezni a kormánypárttal szemben. Valamit, ami jobb, tisztább, követendőbb, mint, amit a Fidesz-KDNP-től tapasztal a választópolgár.
A szép szavak mögött viszont súlyos hitelességi deficit van.
Az ellenzéki nyilatkozók kódexük elején akár Zámbó Jimmyt is idézhették volna mottóként: „Egyszer megjavulok én, jó leszek majd…“
Csakhogy a rendszerváltozás harminc évéből pont tizenkét kormányzati évben és tizenegy ellenzéki évben nem sikerült bizonyítania egyik résztvevőnek sem, hogy a megígért szép szavakban valóban hisznek is.”
Zárug Péter Farkas véleménycikke a Magyar Nemzet számára, a szerző által lapunknak küldött szemleszöveg
„A tegnapi közgyűlésen a liberális szivárványkoalíció, benne a Tisza Párt képviselőivel leszavazta a rezsicsökkentés fenntartásáról szóló indítványunkat” – mutatott rá Szalai Piroska.
A politikai elemző újfent kíméletlen volt.
Ameddig ilyen szakemberek és megmondóemberek alkotják a baloldal szekértáborát, addig nem kell félnünk.
Orbán Viktor pontosan tudja, hogy uniós soros elnöki minőségében nem tehet ilyent.
„Hiba nélkül vették át a momentumos stafétabotot” – állapította meg Dömötör Csaba.
Képzeljék el mi lenne itt, ha egy fideszes politikusról vagy közszereplőről derülne ki, hogy ugyanezt csinálta.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
