Előválasztási kódex: Zámbó Jimmy is adhatná a mottót

„Bármilyen etikai kódex mindig önkéntes vállalás az azt elfogadók számára, illetve arra a közösségre vonatkozóan, amely azt elfogadta. Így annyit is ér, amennyire azt az önkéntes vállalók betartják.

Az ellenzéki előválasztáson több, eltérő világlátású párt jelöltje fog egymással versenyezni a képviselő-jelöltségért, miközben végső céljuk – a kormányváltás – elvileg mégiscsak közös cél lenne. (…)

Az elfogadott kódex a verseny kordában tartását célozza, azt, hogy ne csússzon bele a vetélkedés az élet-halál harcba, amely már nem ismeri a magánélet szentségét, és nemtelen politikai küzdelmekbe csap át.

E téren van értelme egy ilyen előzetesen lefektetett elvi megállapodásnak, hiszen ha a küzdelem bemenne az egymás lejáratásának terepére, az biztos, hogy a kormánypártok javára hajtaná a vizet, és az egész ellenzéki összefogást hiteltelentené.

A megállapodás pedig annyira lesz hiteles, amennyire a felek majd betartják. (…)

A Jobbik esküdözhetett a Szent Koronára mindenféle nagy etikai magatartást mandátum visszaadásról, meg minden egyébről, csak a frakció szakadásakor, kilépésekkor pont nulla jelentősége volt a korábban nagynak és felemelőnek gondolt esküdözésnek.

Pedig létjogosultsága igenis lenne valamiféle etikai kódexnek, nem csak az előválasztás, hanem az egész politikai élet, és annak versengése kapcsán.

(…) Különlegesen szép a demokrácia, jogállamiság, etika és morál fogalmainak használata a szövegben, amelyek valami erkölcsiséget próbálnak kifejezni a kormánypárttal szemben. Valamit, ami jobb, tisztább, követendőbb, mint, amit a Fidesz-KDNP-től tapasztal a választópolgár.

A szép szavak mögött viszont súlyos hitelességi deficit van.

Az ellenzéki nyilatkozók kódexük elején akár Zámbó Jimmyt is idézhették volna mottóként: „Egyszer megjavulok én, jó leszek majd…“

Csakhogy a rendszerváltozás harminc évéből pont tizenkét kormányzati évben és tizenegy ellenzéki évben nem sikerült bizonyítania egyik résztvevőnek sem, hogy a megígért szép szavakban valóban hisznek is.”

Zárug Péter Farkas véleménycikke a Magyar Nemzet számára, a szerző által lapunknak küldött szemleszöveg