Egyházak a baloldal célkeresztjében

Sok mindenről vitatkoznak mostanság egymással az ellenzéki pártok, például arról, legyen-e kizárólag online az előválasztás, elvegyék-e kormányra kerülve a határon túli magyarok szavazati jogát vagy hogy mi legyen az atomenergiával. Ezek a csörték olykor a színfalak mögött, olykor azok előtt zajlanak, ám az erőviszonyokat tekintve a végső szót valamennyi esetben alighanem Gyurcsány Ferenc mondja majd ki.

A kormányt a járvány kapcsán lényegében gyilkossággal vádoló baloldal azonban arról egyelőre mélyen hallgat, mit kezdene az egyházakkal, amennyiben jövőre kormányra kerülne. Húsvét közeledtével talán érdemes felidézni, hogy a DK-elnök előélete, korábbi megnyilvánulásai alapján mégis mire lehet számítani ezen a téren.

Gyurcsány még miniszterelnökként, 2005 decemberében járt a Vatikánban, ahol II. János Pál pápával találkozott. A korabeli beszámolók szerint a Szentatyának panaszkodott egy jót,

Erre tett rá egy lapáttal Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője, aki egyetértését fejezte ki a kormányfővel abban, hogy rossz irányba mozdult el az egyházak társadalmi szerepvállalása. Később mondott cifrábbakat is a főnökéről, de ezt most hagyjuk. Mindenesetre Gyurcsány elvi alapállása kormánya történelmi felekezetekhez való viszonyában is megmutatkozott, maradjunk annyiban, a kapcsolat nem volt felhőtlen.

Aztán egy 2012-es beszédében az exminiszterelnök, aki ugyebár egy időben rendszeresen bérmálkozott, ki is fejtette, mit vár el az érintettektől: „Mi az alázat erejét megmutatni képes, nyitott, privilégiumokra igényt nem tartó egyházakat szeretnénk látni. Azért, mert csak az ilyen egyházak tarthatnak igényt hívők és nem hívők megbecsülésére.” Világos beszéd. Legalább nem mondta – legfeljebb gondolta – azt, hogy a vallás a nép ópiuma.

A DK-elnök később, 2018-ban „szentelt” ismét néhány veretes mondatot a témának, a parlamenti választások előtt nem sokkal megtartott aktuális évértékelőjén. Ekkor azt fejtegette, hogy aki a hit hatalmát „pártzsoldba” állítja, az nem szolgálja, hanem „meghazudja” az Istent.

Gyurcsány nem említett konkrét felekezeteket, ám egyéb megnyilatkozásai tükrében aligha az Orbán Viktort pokollal fenyegető, Sorost Nobel-díjra jelölő, a kormányellenes tüntetések rendszeres szónokaként és a különböző jogállamisági panaszjelentések hazai témafelelőseként is ténykedő Iványi Gáborra gondolt. Gyurcsány mindemellett kedvezmények megszüntetését helyezte kilátásba a szerinte nem megfelelő egyházak esetében, továbbá azt is megígérte, hogy kormányon megszüntetik az „egyházi iskolák az államiakkal és az alapítványiakkal szemben háromszoros működési támogatását”.

Az ismét elmaradó kormányváltás után egy évvel párttársa, Arató Gergely (tudják, az a politikus, aki a holokauszt áldozatain viccelődő Zuschlag János mellett somolygott az elhíresült videón) a parlamentben már egyenesen négyszeres különbségről beszélt, s hiába tette helyre Rétvári Bence, a humántárca államtitkára, hangsúlyozva az egyenlő finanszírozás törvényi alapelvét, aligha győzte meg az egykori oktatási államtitkárt. Megjegyzendő: 2010 előtt alkotmánybírósági döntés mondta ki az akkori kormányról, hogy milliárdokkal adós a felekezeti fenntartásban működő iskoláknak.

Persze nem minden a pénz. Sőt. Ugyanakkor az egyházak a hitélet és az oktatás mellett jelen vannak a szociális szférában, a gyógyítás területén, időseket ápolnak, romapasztorációt szerveznek, őrzik közös kulturális kincseinket, épített örökségünket. Mindennek többezer éves hagyománya van Európában, amit csak a felvilágosodás, illetve annak nyomán a kommunizmus és a nácizmus, napjainkban pedig a szélsőségesen liberálisok próbálnak elvitatni, meghaladni, felszámolni.

Ez a felfogás köszön vissza Gyurcsányék megnyilvánulásaiból is, s vetíti előre esetleges kormányzásuk hatását a hazai egyházak működésére. És jegyezzük meg,

a rendszerváltozás után pedig csak részleges kárpótlás valósult meg, így az önálló bevételszerzés hiánya miatt az állami forrás továbbra is létfontosságú számukra.

Viszont ha a volt kormányfő látványosan nem szereti a történelmi felekezeteket, a még mindig a hívők társadalmon belüli arányát alulmúló méretű egyházi iskolarendszerbe járó diákok akkor is megérdemlik a méltányos támogatást, ahogy az érintett szociális és egészségügyi intézményekben lévők is. Amikor Európában a túlhajtott szekularizáció nyomán kereszteket távolítanak el közterületekről és iskolák falairól, szélsőséges bevándorlók papokat ölnek, a keresztény értékeket vallókat pedig lépten nyomon meghurcolják a közösségi médiában, különös fénytörésbe kerülnek a hazai baloldal meghatározó formációjának üzenetei. Keserű adalék mindehhez a ferencvárosi „szoborparkban” kihelyezett genderszivárványos Jézus-ábrázolás, nagycsütörtökön.

Húsvét közeleg, az ünnep valódi értelme pedig nyilván elhomályosítja ezeket a közéleti viaskodásokat, ellentéteket. A kereszténység túlélt minden diktatúrát, Gyurcsány sem foghat ki rajta, akkor sem, ha megpróbálja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltett kézzel, határozott válasz nélkül kellene hagyni a bolsevik időket idéző fenyegetőzéseket.