Egész életed egy ordas hazugság, Feri

„Hosszan ragozhatnám a trükkök százait, amelyeknek köszönhetően az lettél, aki.  Mesélhetném, hogy elkötelezett, az eszmében és a pártban hívő, karrierista ifjú komcsiból hogyan lettél kamudiplomás »üzletember«, aki persze mindig jókor volt jó helyen, aki mindig puhára esett. Aki ügyesen benősült a gyilkos ősökkel kibélelt, titkosszolgálati hátterű Apró családba, amelynek élén akkor már Klára anyukája, Piroska néni elvtárs finanszírozta olcsó hitelekkel, a számotokra nagyszerű üzleteket. Amelyek egytől-egyig arra az ócska, rablóprivatizációs modellre épültek, hogy a ’80-as évek közepétől, az elvtársi, legbelsőbb kör által tökéletesen ismert értékű és forgalmú nagy, állami cégeket hogyan kellett látszólag lepusztítani, alul értékeltetni, majd fillérekért kimazsolázni, és végül százszoros profittal továbbadni.

Ez a ti nagy tudományotok, Feri. Ebből nőttek ki a hozzád hasonló, feketeöves komcsiként indult, mára azonban a demokrácia és a jogállamiság állítólagos haláláért jajongó, újmilliárdos elvtárs hölgyek és urak. Akiknek elképesztő vagyona csak tovább gyarapodott az MSZP-SZDSZ kormányzása idején 1994 és 1998 között, majd a 2002 és 2010 közötti időszakban is, amikor elvtársaiddal Magyarország újbóli kiárusításában jeleskedtetek. Napestig lehetne sorolni, milyen tempóban és stílusban adtátok el még az állami »családi ezüstöt« is, gondoljunk csak például a közműcégek elherdálására, ami nem pusztán gazdasági, de nemzetstratégiai szempontból is soha el nem évülő, a magyarság ellen elkövetett, aljas bűncselekménnyel ér fel. (...)

Minden áldott nap tedd össze a kezedet azért, hogy 2010 után – egyebek mellett, komoly amerikai diplomáciai nyomásra, s az igazságszolgáltatás akkori, balos hálózati összefonódásainak köszönhetően – számodra megadatott a kegyelem! Én a helyedben mélyen kussolnék...”