Az egyházban kiemelt figyelmet kap a gyermekvédelem

„Nemrég megjelent egy interjú a Partizán oldalán egy korábban molesztált fiúval. A videó nagy felháborodást keltett, mivel a történet is úgy mutatta be az egyház szerepét, mint akik nem foglalkoztak az áldozattal. Személyesen milyen intézkedéseket szeretne tenni azért, hogy a jövőben az ilyen tragikus események elkerülhetőek legyenek?

Gájer László.: Azért dolgozunk, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő ehhez hasonló ügyek. Az elmúlt években már nagyon fontos eredményeket értünk el a gyermekvédelem területén a világegyházban és Magyarországon is. Zéró tolerancia van érvényben a gyermekek sérelmére elkövetett bántalmazással szemben, arra is kiterjedően, ha valakinek ilyen a tudomására jut, és azt nem jelenti. Szigorú szabályok és eljárásrendek készültek, és 2019-ben szakértői bizottságok jöttek létre az egyházmegyékben annak érdekében, hogy minden ilyen ügyet hatékonyan és gyorsan ki tudjunk vizsgálni. Fontos lépéseket tettünk tehát, de a Főegyházmegye szeretne a gyermekvédelem területén megkezdett úton továbblépni. Olyan programokat és képzéseket szervezünk, amelyek túlmutatnak a szabályok ismeretén és elfogadásán. Azt szeretnénk, hogy az egyház kötelékében dolgozók felismerjék annak a sokszor nagyon nehezen észrevehető jeleit, ha egy gyermek segítségre szorul,

és tudjanak is neki segíteni, vagy a megfelelő helyre irányítani őt. Az áldozatok többsége ugyanis nem ismeri fel, valójában mi is történik vele, vagy csak nem mer beszélni róla. Ehhez olyan biztonságos közeget kell teremteni, amely segíti azokat, akiknek nincsenek szavaik sem arra, hogy elmondják, mi történt velük.

Fájó szívvel figyeltem az említett történetet a Partizán oldalán. Azok a programok, amelyeken dolgozunk, éppen azt szolgálják, hogy egyszerre legyünk érzékenyek és tapintatosak, ugyanakkor rendkívül határozottak is. Vágyom rá és imádkozom érte, hogy az említett esetben a kiengesztelődés és a megbékélés mielőbb megszülessen.

Csáky-Pallavicini Zsófia.: Az interjú fontos dolgokra mutat rá, amelyekre nem lehet elég érzékenyen figyelni. Az egyik, hogy hiába történnek hathatós, igen szigorú intézkedések a bántalmazottak védelmében, ha nem kellő érzékenységgel kezeljük a helyzetüket, a sebzettségüket, önmagában a bántalmazó megbüntetése nem ad gyógyulást, segítséget a továbblépéshez. Azt, akit a közelünkben bántás ért, kísérni, támogatni kell az útján. Ezt eddig is felkínálta az egyház, de most még nagyobb hangsúly kell, hogy kerüljön erre. Látszik, hogy minden jó szándékú erőfeszítés ellenére maradtak hiányok és sebek – szeretnénk, ha minden érintett gyógyulhatna. Hosszú távon gondolkodunk, nagy munka áll előttünk.

A másik, hogy egy ilyen döbbenetes, fájó történettel találkozva – és minden bántalmazástörténet szükségszerűen az – egyetlen segítőnek sem szabad egyedül maradnia a döntéssel, a helyzet kezelésével. Meghallgatni valakit, aki súlyos bántalmazásról mesél, sokkoló: félelmet, haragot, első elhárításként talán kételyt és tagadást is szül az őt meghallgatóban is. Ez természetes – de megengedhetetlen, hogy ezen a ponton elakadjunk. Kell, hogy legyen a munkatársainknak információja, képzettsége, megtartó közege, kollegiális gondolkodó fóruma, ahol bölcs, megfontolt, hatékony és bátor döntések születhetnek. Ezek a döntések egyébként ebben az ügyben is megszülettek – de sokat kell még tanulnunk, fejlődnünk, hogy minél gyorsabban tudjunk segítséget nyújtani a hozzánk fordulók számára.

Milyen céljai, koncepciója van, hogy ebben a nehéz kérdésben sikerüljön pozitív irányba lépni?

G. L.: Több irányban is gondolkodunk, és a koncepciónk kialakítása során erősen támaszkodunk a világi szakemberekre is. Egyrészt szeretnénk a papság és a kispapok számára a korábbinál komplexebb képzést adni a gyermekvédelem területén. Célunk a velük való szerves együttműködés, hiszen az ő helyzetük más, mint az intézményeinkben és a plébániákon dolgozó vagy önkéntes feladatot vállaló laikusoké. Még figyelmesebb, érzékenyebb magatartást szeretnénk kialakítani a gyermekekkel kapcsolatban. A papság ilyen irányú, szakemberekkel történő támogatása tehát kötelességünk. Új programokat és képzéseket indítunk számukra, ennek egyik első lépéseként bővítjük a gyermekvédelmi témájú képzést az Esztergomi Szemináriumban, valamint folytatjuk a papi továbbképzések részeként megvalósuló ilyen jellegű beszélgetéseket, tájékoztatókat és előadásokat is. (...)”