Gyűlölték és lerombolták a budapesti bérházak kupoláit, tornyait a kommunisták
Azzal, ahogyan az épített örökséggel bánik egy társadalom, bizonyítványt állít ki magáról – mondja a Budapest elveszett kincsei című kötet szerzője.
Magyarország fej fej mellett halad Németországgal vagy Szlovákiával.
„Magyarország jelenleg az egyik epicentruma annak, ami az egész európai műemlékekkel és régi dolgokkal foglalkozó gondolkodásban történik. Ennek kiváltója pedig az, hogy a politikai döntéshozás előre szaladt, és évtizedes szakmai hagyományokat hágott át azzal kapcsolatban, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni az építészetben. Csak hogy világos legyen: Magyarország a vári rekonstrukciókkal kapcsolatban olyan országokkal halad fej fej mellett, mint Németország, ahol Berlinben részleges, de részletekbe menő rekonstrukcióját hajtották végre a királyi palotának, amelynek a helyén éppenséggel egy kiemelkedő modern épület állt korábban, vagy mint Szlovákia, ahol a pozsonyi vár kertje historizáló stílusban lett megtervezve úgy, ahogyan az korábban sohasem létezett.
De másik német példakánt említhetnénk Drezda belvárosának visszaépítéseit vagy Lengyelországból Varsó egyes negyedeinek teljes rekonstrukcióját. Hovatovább a korábban örökségeivel rendkívül kísérletező módon bánó francia állam is elvetette annak a lehetőségét, hogy a Notre-Dame leégett tetőszerkezete kortárs beavatkozás kereteiben újuljon meg. A Notre-Dame új teteje régi lesz. Vannak természetesen reprezentációs értelemben vett különbségek az európai nemzetek örökségkezelésében, hiszen mást kommunikál a magyar állam és mást a német az okokról, de a végeredmény ugyanaz. Az egyszer létezett, majd megsemmisült épületek visszaépítése jelenkorunk egyik jellemzője: úgynevezett korszellem.”