Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Tizenegy év után ez az egypártrendszer rendkívül unalmas és fárasztó. Interjú.
„Végül ő is, Dávid Ibolya is Orbán mellett maradt. A maradékból miért hozta létre a Centrum Pártot éppen húsz éve?
Bent ültem a Parlamentben, független képviselő voltam, a mezőgazdasági bizottságba tettek be, Járainak pedig tanácsokat is adtam, szóval minden információm megvolt, amelyre szükségem lehetett. Közben láttam, hogy négy év alatt egyetlen ellenzéki vizsgálóbizottságot nem lehetett létrehozni. Nem csak nekem nem tetszett ez a tempó. Azt is érzékeltem, hogy a nemzetközi, nyugati politika sem érti, mi zajlik nálunk. Rengeteg kárvallottja volt az akkori Fidesz-kormánynak a hazai politikában is: az egykori MDF-esek, KDNP-sek Kónya Imrétől Bartók Tivadarig, az MDNP, a zöldek… Bár végül nem jutottunk be a parlamentbe 2002-ben, azért ahhoz képest, hogy pénzünk alig volt, nem szerepeltünk rosszul.
Ha azt a majdnem 4 százalékot akkor nem viszi el a pártjával, lehet, hogy nyert volna Orbán és kormányoz tovább polgári demokrataként. Elképzelhető, hogy az ön lelkén szárad a fordulata, a későbbi illiberális irány…
Dehogy képzelhető el! Mondtak ilyeneket a fideszesek is, de kérem szépen: meg kellett volna nyerni a választást. Nem másokat hibáztatni. Én egyébként akkor megbuktam Zemplénben egyéniben. Pedig Medgyessy Péter a második forduló előtt felhívott, hogy visszahívja szocialista ellenjelöltemet. Mondtam neki, hogy ne hülyéskedjen, ilyet nem csinálok. Az emberek az első fordulóban úgy döntöttek, hogy én az ezüstérmet kapom. Nem lehet azt visszaléptetni, akire többen szavaztak, mint rám. Egyébként az MSZP több szavazatot kapott akkor egymagában is, mint a Fidesz. Pláne az SZDSZ-szel együtt. Hamis tehát a Centrum szerepét így beállítani.
De tudja, mit? Rendben, tegyük fel egy pillanatra, hogy miattunk nem folytathatta az Orbán-kormány 2002-ben. Egyáltalán nem biztos, hogy ha folytathatja, nem jön el sokkal korábban az illiberális fordulat.
Azért addigra már látszottak folyamatok, amelyek előképei voltak ennek. Megindultak az ezüsthajók, a Széchenyi Terv sem volt teljesen tiszta, az én körzetemben, Tokaj-Hegyalján meg az a mondás járta, hogy »ne mi nyerjük a legtöbbet«. 2001-ben már voltak olyan hatalmi álmok, amelyeket végül 2014-ben valósítottak meg. Persze lehet, hogy kellett két nagyon keserű élmény, hogy végül ilyen rendszert hozzon aztán létre, amilyen a mai.
Bukásra készülnek, azért lehet a spejzolás?
Spejzolni egészen egyszerűen azért spejzolnak, mert minden a hatalomról és a pénzről szól számukra. Közben mennek a szólamok a kereszténységről… Nézzék, én római katolikus vagyok, de valahogy nem ezt jelenti nekem a kereszténység. Érdemes elolvasni, amit Fabiny Tamás írt a témában.
Katolikusként nem szomorú, hogy egy evangélikus írta meg?
Már csak azért sem, mert a családunk amúgy vegyes, egyik ágon evangélikus. Anyámat éppen Fabiny temette. Tényleg nagyon fontos írást tett közzé húsvétkor. Visszatérve a kérdésére: nem tudom, bukásra készülnek-e a Fideszben. Azt sem tudom, bukni fognak-e. Azt viszont tudom, hogy 11 év után ez az egypártrendszer rendkívül unalmas és fárasztó. Valamelyik nyugati szerző írta, hogy ez a lengyel–magyar blokk kezd nagyon bolsevik lenni. Sajnos van benne valami. Minden hatalom a népé, a népet pedig a Párt képviseli. Erőpolitika és píárkormányzás, közben bizonytalanság a valódi problémák megoldása körül, például járványügyben – ez nagyon nem való a kedvemre”.