A történelem nem mindig kedvez nekünk, erről a magyarok is sokszor meggyőződhettek

„A katyni erdőben és másutt – a Molotov-Ribbentrop paktum nyomán szovjet fennhatóság alá került területeken – összesen több mint húszezer lengyel hadifoglyot és civilt végeztek ki 1940-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizottságának határozata alapján. 81 év távlatából hogyan élik meg a lengyelek a katyni vérengzés igazságtalanságát? 

Létezik egy mondás, amely szerint „az idő begyógyítja a sebeket”. Nos, Katyn és a többi olyan hely esetében, ahol lengyel tiszteket gyilkoltak meg, hozzá kell tenni, hogy nem minden seb gyógyul be. Katyn hazugsága, vagyis az állítás, hogy a lengyel tiszteken elkövetett népirtást a németek követték el, a lengyelországi szovjet uralom egyik alapítóköve volt 1945 után. Még a nyolcvanas években is tényleges szabadságvesztésre ítéltek embereket azért, mert mást mertek állítani, és Sztálint hibáztatták a bűntényért, aki – ahogy ma már teljes bizonyossággal tudjuk – személyesen hitelesítette a döntést a besorozott lengyel tisztek, a háború ellen fellépő lengyel értelmiség színe-virágának meggyilkolásáról.

Önök hogyan emlékeznek a katyni emléknapon? 

A különféle cikkek megjelentetésén kívül – amelyeket a Felczak Intézet honlapján publikálunk, magyar nyelven is – nagy figyelemmel fogjuk kísérni Tóth Barnabás filmje, az Akik maradtak fogadtatását, amelyet a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete által rendezett filmfesztiválon fognak vetíteni Intézetünk szoros közreműködésével.

Feldolgozhatóak ezek a nemzeti tragédiák? A lengyel nemzet meg tudta bocsátani ezeket?

A történelem nem mindig kedvez nekünk, erről a magyarok is sokszor meggyőződhettek. A kudarcokat ugyanakkor képesek vagyunk sikerré kovácsolni, amelynek szintén jó példái lehetnek a magyarok. Keresztény gyökereinknek köszönhetően elvégre nem kell, hogy gondunk legyen a megbocsátással, ugye? Csak az a gond, ha egyes ellenségeinknek ugyanakkor problémájuk akad a megbocsátás nélkülözhetetlen feltételeinek teljesítésével, azaz a bocsánatkéréssel, és az elhatározással, hogy megjavulnak.”