A néppártot gyarmatosította a nagytőke

„Mi ma a jobboldal Európában, kik azok a személyek, akik a jobboldalt megjeleníthetik az európai politikai életben és az európai szellemi életben?

Európában vagy az Európai Unióban? Mert utóbbi egy viszonylag új fejlemény, és a jövője is igen kérdéses. Európa azonban háromezer éves. A hazánk, az otthonunk, rajta kívül nincsen számunkra élet. Meg kell őriznünk azt a csodálatos kultúrát, ami a Kaukázusnál és az Uralnál kezdődik, és az Atlanti-óceán partjánál ér véget. Engem igazából csak ez utóbbi érdekel, mert az uniónak ebben a formában meg vannak számlálva a napjai. Európában jobboldalinak az nevezhető, aki eltökélt, hogy az EU államszövetség maradjon, ne pedig föderális, szövetségi állam.

A néppárt balra tolódott, és gyakorlatilag be is hódolt a baloldalnak. Ez milyen következményekkel jár az EPP-re nézve? Milyen értékek alapján tud politizálni a jövőben?

Nagyon visszafogottan fogalmazol: konkrétan arról van szó, hogy a néppártot gyarmatosította a globális nagytőke, céljuk egy Krisztus nélküli »kereszténydemokrata pártcsalád« létrehozása. A nagyvállalatok egy langyos, következmények nélküli kereszténységet szeretnének látni, etikai elvárások és megélt hit nélkül. Szerencsére az EPP-n belül még mindig vannak olyan politikai erők, amelyeknek a célja e folyamat feltartóztatása. Mozgásterük azonban egyre csökken, vesztésre állnak. Ursula Gertrud von der Leyen maga is a nevét adta a neomarxista ideológia terjesztéséhez, nem vagyok optimista.

Mondhatjuk-e, hogy a klasszikus liberalizmus ma már a konzervativizmus szinonimája lett?

Ebben a formában biztosan nem állítanám. De tény: a progresszív erők – amelyek magukat olykor liberálisnak vagy neoliberálisnak is nevezik – a szabadság felszámolására törekednek. A politikai döntéseket bürokratizálják, hogy elvesszen a személyes felelősség, az online térben pedig korlátozzák a szólásszabadságot. Orwellt olvasnak, és értik. Támogatják a BLM-hez és az Antifához hasonló szélsőbaloldali szervezeteket, amelyek tagadják az emberi személyiség jelentőségét. Előtérbe helyezték a rassz fogalmát, kollektív bűnösséget állapítottak meg a fehér emberrel szemben, és nekiláttak a nyugati kultúrkör szisztematikus lerombolásának. Amerikában most újraírják a történelmet, sorra törlik a klasszikus irodalmakat az olvasmánylistákról. A klasszikus liberálisok aggodalommal nézik a neokommunista mozgalom térhódítását. Egyre inkább úgy érzik, a konzervatívok között a helyük.

De nem azért, mert mi liberálisok lennénk, hanem azért, mert ők nincsenek már biztonságban a mi csapatunkon kívül. Minden olyan ember, aki hisz a személyes szabadságban és az ezzel járó felelősségben, hamarosan a jobboldali törzsszövetség tagja lesz: a big tech cégekkel és a spekulatív tőkével szemben már formálódik a konzervatív koalíció Amerikában és Európában egyaránt. De azt javaslom, ne csak nyugatra nézzünk, a világ más pontjain is zajlik az élet, sok helyről meríthetünk inspirációt: óriási kulturális tartalékkal rendelkezik az ortodox kereszténység, de izgalmas lehet a dél-amerikai konzervativizmus is.

A magyar jobboldal, a Fidesz mennyire tud útmutatóul szolgálni egy konzervatív fordulathoz Európában?

Közös pont lehet a tömeges bevándorlás és az EU szocialista modelljének elutasítása, a globalizáció-ellenesség. Amiben Európa példát vehet a magyaroktól, az a családbarát politika, a ragaszkodás a józan paraszti eszünkhöz és az élni akarás. Nekünk Közép-Európában van víziónk, van elképzelésünk a jó életről – nyugati barátaink erről gyakran már beszélni sem mernek, mert könnyen elveszíthetik az állásukat.”