A FreeSZFE forradalom hülye fiatalsága

„Ha veszed a fáradságot és megnézed a FreeSZFE szigszalagos forradalomról szóló Hülye fiatalság című dokumentumfilmet, akkor rájössz arra, hogy cseppet sem ironikus kicsengésű a hülye jelző. Mert tényleg van némi gond az egyetemfoglalók szellemi képességeivel, illetve mert valóban olyan kormányellenes csoportok által felheccelt »hasznos hülyékről« van szó, akik láttán Lenin is csettintene egy jókorát. A Partizán által leforgatott film nem azért gáz – és valószínűleg nem is azért igyekeztek egyesek megakadályozni a bemutatót –, mert nem megfelelően viselkedik a nagybetűs fiatalság, hanem azért, mert a tudatlanság kényelmes fátyla mögött most már a képsorokon is látható módon valósítják meg az egyébként számos országban kipróbált szélsőbalos aktivista eszközöket. Úgy válik a hülye fiatalság (egy része) Alinsky és Popovics legjobb tanítványává, hogy fogalma sincs róla.

Miközben időben ide-oda ugrálva, mindamellett megsüvegelendő dramaturgiával halad előre a történet, az önleleplező Hülye fiatalság film fogyasztása közben azt tapasztaljuk, hogy nem értjük a szereplőket. Nem értjük a szavakat, a mondatokat – ahogy az okok és a célok sem világosak.

A bulikákról nem is beszélve. Félreértés ne essék: nem a csajozás-pasizás, cigizés-piálás (energiaitalozás) vagy a maskarákban való pogózás-ugrálás-csápolás a gond! Habár a stílus maga az ember, de tegyük szívünkre kezünket: ki nem csinált valamelyikből legalább egyet, mikor huszonéves volt? Na, ugye! A gond az, ahogy az már lenni szokott: zavaros gondolatokból zavaros mondatok születnek. S így tényleg csak az jön le a néző számára, hogy itt nagyra nőtt, fésületlen, túlmozgásos huszonéves tinik klubjában járunk, ahol még a menő sem igazán menő. (A cigizés azért egy kicsit tényleg túl van tolva…) Nem mellékes az sem, hogy a több mint másfél órás filmben az »izé« szó hangzik el a legtöbbször. Érdemes lenne megszámolni. (Habár az érthetetlen motyogások, mondatok és hangok nagyban megnehezítik az erre vállalkozó mazochista nyelvőr-kalandorokat.)

Egy ékes példát kiragadva a filmből: »Most arról van szó, hogy lesz egy nap, amikor így elfoglaljuk, vagy én kurvára nem, hanem ti, vagy így nem tudom, szóval emberek elfoglalják…«

Az idealizmusnak – amiről szólnia kellene egy ilyen akciónak – nyoma sem fedezhető fel. Nem, nem a pátoszt hiányoljuk, de a fellángoló tömegjelenetekre többször hallható »ez g…i jó« felkiáltás, sikongatás azért mégiscsak alacsony színvonal. Illúzióromboló. Kiábrándító. Szánalmas, ugyanakkor sajnálatra méltó.”