Valamit mégiscsak muszáj csinálni!

„Az amerikai társadalom erkölcsi hanyatlását (1955-ről beszélünk!) bemutató, (James Dean, Haragban a világgal című) filmben a Los Angeles-i fiatalok azzal múlatják az időt, hogy »csirkéset« játszanak: ki rántja el a kormányt hamarább a szakadék előtt? A vesztes megszégyenül, a győztes meglehet, autóstul a halálba zuhan.

A verseny előtt Jim (őt alakítja Dean) azt kérdezi aktuális ellenfelétől: minek csináljuk ezt? Mire az széttárt karokkal, tanácstalanul közli: valamit mégiscsak muszáj csinálni!

Pontosan ezt a tanácstalanságot és »csak azért is« hozzáállást érzem az Európai Unió vezetőin is vakcinaügyben. Meg kell nézni az Egyesült Királyságot vagy Szerbiát, esetleg összevetni Magyarország oltási adatait mondjuk a csehekével, és azonnal védhetetlenné válik az az álláspont, hogy az Unió vakcinapolitikája működik. Igenis van értelme a külön utas vakcinapolitikának! Ha nem ezrével halnának körülöttünk az emberek, még vicces is lenne, micsoda makacssággal szajkózzák ennek az ellenkezőjét.

Lassan ott tartunk, hogy szinte a koronavírushoz mérhető problémát jelentenek a Charles Michelhez hasonló, korlátolt EU-s csinovnyikok. Értem én, valamit mégiscsak muszáj csinálniuk, de ez azért túlzás. Az Európai Tanács elnöke ugyanis azt találta mondani néhány nappal ezelőtt, nem szabad hagynunk, hogy az orosz és a kínai vakcinapropaganda befolyásolja az uniós szolidaritást.

Hiszen ezek a »kevésbé kívánatos értékekkel rendelkező« országok csak nagy hírverést csapnak az egyébként aprócska szállítmányoknak, az Európai Unió pedig sem most, sem a továbbiakban nem fogja hagyni, hogy propagandacélokra használják ezeket az akciókat. Mert úgymond »az Európai Unió elég vakcinát nyújt nemcsak a saját állampolgárainak, de a világ többi részének is«. Valamit mégiscsak muszáj csinálni! Michelnek például baromságokat beszélnie”.