Ha elosztjuk tízzel a Jászikat, Károlyikat, Kunokat, máris megkapjuk végeredményül a mai Oszkárkákat, Mihályocskákat, Béluskákat.
„Ha elosztjuk tízzel (százzal?) a Jászikat, Károlyikat, Kunokat, máris megkapjuk végeredményül a mai Oszkárkákat, Mihályocskákat, Béluskákat. A tehetség, a formátum osztódik, a világnézet és a gazemberség a módszerekkel együtt változatlan.
Ádám, álmából ébredve, amelyben a forradalmi Párizsban járt, immár újra Keplerként így sóhajt fel a tizedik színben Az ember tragédiájában:
»E hitvány korban, megvénült kebelnek / Csak a mámor teremt-e hát nagyot? / Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! / Vak, aki Isten szikráját nem érti, / Ha vérrel és sárral volt is befenve. / Mi óriás volt bűne és erénye, / És mind a kettő mily bámúlatos. / Mert az erő nyomá rá bélyegét. – / Oh, mért ébredtem? Hogy körűltekintve / Jobban megértsem e kor törpeségét, / Mosolygó arc alá rejtett bünével / S a megszokás hazug erényivel.«
Hát igen. Jásziék még a kommunizmusnak dobták oda a nemzetet kísérletképpen, s egyáltalán nem riadtak vissza a tömeggyilkosságtól. A maiak a Facebookon ölnek és a járványt használják emberkísérletnek – miközben persze teljes természetességgel bennünket vádolnak meg mindezzel.”