Petőfi és a januári ifjak

„Az 1848-49-es hősök iránti tisztelet és a megemlékezés minden év március 15-én sok magyart összeköt. A közös ünneplés azonban már régóta nem jelent együtt ünneplést. Ezen sokan sajnálkoznak, érthetően, ám a pártrendszer polarizáltsága, a pártverseny centrifugális jellege és március 15. könnyen aktualizálható üzenetei erősítik a megosztottságot. A 12 pont egyszerre szólt szabadságjogokról (sajtószabadságról, politikai foglyok elengedéséről), parlamentarizmusról (évenkénti országgyűlésről és felelős minisztériumról), jogegyenlőségről (törvény előtti egyenlőségről, közös teherviselésről, úrbéri viszonyok megszüntetéséről, egyenlő választójogról) és önrendelkezésről (nemzeti őrseregről és nemzeti bankról, külföldi katonák kivonásáról, unióról), de a szabadságharcnak nem csak az egyének szabadsága volt a tétje, hanem az idegen uralom alatt éledező nemzeté is.
A márciusi ifjak forradalmi hévvel álltak ki céljaik és eszményeik mellett. [...]

Biztosra vehető, hogy 1848. politikai interpretálásában idén sem lesz egyetértés, a pártok igyekezni fognak saját politikai narratívájukkal keretezni az ünnepet. Ez nem is nehéz, hiszen a forradalom és szabadságharc minden politikai irányzatnak kínál hivatkozható mintákat és értékeket, de a fiatal politikusoknak és politikai mozgalmaknak Petőfi és a márciusi ifjak eltökéltsége, bátorsága, szabadság- és hazaszeretete, függetlenség iránti vágya megkerülhetetlen identitásképző.

Az ezredforduló utáni magyar nagypolitikába 2017 januárjában a NOlimpia kampánnyal berobbant ifjak mozgalma és pártja tagadásból született. Azóta hallható megnyilvánulásaik és eddig napvilágot látott céljaik nagy hangsúlyt helyeznek az egyének szabadságára, de megfeledkeznek a nemzetről mint közösségről és annak szabadságáról. A függetlenség és a szuverenitás iránti vágy, csakúgy, mint a »legyünk jobbak, nemesebbek« gondolat, ha volt is, teljesen elsikkadt.”