„Tegnap egy kedves pszichológus kutató hölgy megkeresésére részt vettem egy másfél órás anonim, gender ideológiák témájú interjús kutatásban, melyet a Háttér Társaság, Magyarország legnagyobb leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális (LMBTQI) civil szervezete rendelt meg.
Megkeresésemre a Pál Mártonnal elmaradt vita miatt került sor, konzervatív emberként kérdezték a véleményemet többek között a nők és férfiak helyzete, a családok, a hagyományos nemi szerepek, nemi sztereotípiák, a gyerekek szexuális nevelése, a homoszexuálisok örökbefogadása, az abortusz, az interszexualitás és a nemváltó beavatkozások kapcsán. Nagyon szívesen mondtam el a kérdezőnek, hogy miket gondolok e témákról.
Az interjú önmagában is érdekes volt, de azért méginkább, mert a melegjogi aktivistaként a szivárványcsaládokért kampányoló Pál Márton épp amiatt tért ki az általam feltenni szándékozott hasonló kérdések megválaszolása elől, mert neki és a Szivárványcsalád mozgalomnak sem a gender kérdéshez, sem a nemváltó beavatkozásokhoz, sem a gyerekek szexuális kisebbségekkel kapcsolatos érzékenyítéshez semmi köze, azokról nem tud, nem is akar nyilatkozni.
Ehhez képest felettébb meglepő volt szembesülni azzal, hogy a Szivárvànycsaládokért Alapítványt támogató, azzal szoros együttműködésben működő Háttér Társaság »véletlenül« épp ezekben a témákban rendelt meg kutatást.
Eddig sem volt túl sok kétségem, de a tegnapi beszélgetés során újfent megerősítést nyert bennem, hogy e témák nagyon is egy szivárványos csokorba, a társadalmat radikálisan átformálni kívánó ideológiai-politikai csomagba tartoznak. Az azonos neműek örökbefogadása ebben az összefüggésben az ajtórésbe tett láb, mely mögött (meghaladva a biológia törvényszerűségeit), érkezik minden más is, gender ideológiástul, transzmozgalmastul...
Érdeklődéssel várom a kutatás eredményét és nagyon drukkolok, hogy ne herdáljuk el egy ilyen marxista metodika alapján működő téveszme miatt többezer éves alapvetéseinket. Tiszteljük egymást, egymás különbözőségét, emberi méltóságát, de a család sarokköveit őrizzük meg annak, amire a Teremtő elhívta: az egymástól üdítő módon eltérő férfi és nő életet fakasztó együttműködésének! A gyerekeinket pedig védjük meg a fenti témákkal való »érzékenyítéstől«, a lelki fejlődésüket veszélyeztető diskurzusokba való bevonástól! Mert az ő sorsuk, személyes boldogságuk, kiteljesedésük a tét. Ezen jelenségek kapcsán szelíd, de hajthatatlan határozottsággal felemelni szavunkat pedig elsősorban a mi szülői felelősségünk!