Ehhez képest felettébb meglepő volt szembesülni azzal, hogy a Szivárvànycsaládokért Alapítványt támogató, azzal szoros együttműködésben működő Háttér Társaság »véletlenül« épp ezekben a témákban rendelt meg kutatást.
Eddig sem volt túl sok kétségem, de a tegnapi beszélgetés során újfent megerősítést nyert bennem, hogy e témák nagyon is egy szivárványos csokorba, a társadalmat radikálisan átformálni kívánó ideológiai-politikai csomagba tartoznak. Az azonos neműek örökbefogadása ebben az összefüggésben az ajtórésbe tett láb, mely mögött (meghaladva a biológia törvényszerűségeit), érkezik minden más is, gender ideológiástul, transzmozgalmastul...
Érdeklődéssel várom a kutatás eredményét és nagyon drukkolok, hogy ne herdáljuk el egy ilyen marxista metodika alapján működő téveszme miatt többezer éves alapvetéseinket. Tiszteljük egymást, egymás különbözőségét, emberi méltóságát, de a család sarokköveit őrizzük meg annak, amire a Teremtő elhívta: az egymástól üdítő módon eltérő férfi és nő életet fakasztó együttműködésének! A gyerekeinket pedig védjük meg a fenti témákkal való »érzékenyítéstől«, a lelki fejlődésüket veszélyeztető diskurzusokba való bevonástól! Mert az ő sorsuk, személyes boldogságuk, kiteljesedésük a tét. Ezen jelenségek kapcsán szelíd, de hajthatatlan határozottsággal felemelni szavunkat pedig elsősorban a mi szülői felelősségünk!
Ha valakit a téma mélyebben érdekel, jó szívvel ajánlom Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája című nemrég megjelent könyvét, amelyben a szerző nagyon alaposan tárja fel a kérdéskör összefüggéseit, és konkrét példákon keresztül mutatja be a sok helyen már törvényi szintre emelt törekvések abszurditását.”