Korrupt, aki mondja

„Georg Nüßlein több százezer eurót kaphatott azért, hogy állami megbízásokhoz segített hozzá egy egészségügyi védőruházatot és maszkokat gyártó céget, és hasonló okból mondott le Nikolas Löbel is. Mark Hauptmann az azeri nagykövetségtől kapott tizenhétezer eurót, hogy a lapjában jókat írjanak az országról, Tobias Zech pedig a macedón jobboldalnak adott kampánytanácsokat.

Ez utóbbi nem kavart akkora botrányt, hiszen mégiscsak egy néppárti szövetségesről van amúgy szó, de amikor minden napra jutott egy botrány és lemondás, Zech sem úszhatta meg. Később egyébként Alfred Sauter volt bajor igazságügyi miniszter is lemondott, nem túl meglepő módon egy másik korrupciógyanús maszkbeszerzés miatt.

Na de ne álljunk meg a német határnál! Nagy vissz­hangot keltett, hogy lemondásra kényszerült pártja elnöki tisztségéről Frank Engel, a luxemburgi kereszténydemokraták vezetője. Saját párttársai fordultak az ügyészséghez, miután kiderült, hogy Engel negyvenezer eurót kapott a párthoz közel álló nonprofit szervezettől – amit egyébként szintén ő vezetett –, támogató- és tagtoborzás címén, de a párt szerint nem végzett tényleges munkát, nem is tudott róla senki. Engel persze tagad, de azért lemondott.

A luxemburgi kereszténydemokraták kalandjai persze alapvetően érdektelenek is lehetnének Magyarországról nézve, ha nem lenne olyan ismerős nekünk Frank Engel. Egyrészt, az általa vezetett párt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság előző elnökének pártja. Másrészt pedig, a 2019-es EP-választásig Engel volt az egyik leghangosabb kritikusa a magyar kormánynak az Európai Parlamentben.”