„... a száműzöttek, bujdosók, menekültek, kivándorlók, internáltak, disszidensek, emigránsok közé Magyarországon újabban odaszemtelenkedtek az Európai Unió belső emigránsai, hogy az ő pózukban tetszelegjenek és az ő viszontagságaikból tőkét kovácsoljanak a maguk számára. Az uniós országok között ugyanis köztudottan nincsenek határok, így elvileg menekültkérdés sincs, csak szabad munkaerő-vándorlás. Nos, néhány ilyen szabad magyar munkaerőt – értsd: mihasznát – az elmúlt tizenegy év idegileg totálisan kikészített, és emiatt úgy döntöttek, hogy a nagy elődök nyomán ők is eljátsszák a mártírszerepet.
Kertész Ákos világéletében amolyan közepes írónak számított. Legnagyobb irodalmi sikerét akkor aratta, amikor annak idején összetévesztették a Nobel-díjas Kertész Imrével. A Gyurcsány-kormány végóráiban tejben-vajban fürösztötték, és elvhűségéért 2008-ban hozzávágtak egy Kossuth-díjat, amitől aztán vérszemet kapott, sőt a 2010-es fordulat után még harciasabb liberális lett. 2011-es hírhedt szennyiratában genetikusan alattvalónak nevezte a magyart, »aki boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot«.