Ismét kidobták a Hír TV-t és a Magyar Nemzetet Magyar Péter rendezvényéről
Országjárásának következő állomásán szerették volna kérdezni a Tisza-vezért.
Egyre több gyűlölködő baloldali magyar művész játssza el külföldön a mártírszerepet.
„... a száműzöttek, bujdosók, menekültek, kivándorlók, internáltak, disszidensek, emigránsok közé Magyarországon újabban odaszemtelenkedtek az Európai Unió belső emigránsai, hogy az ő pózukban tetszelegjenek és az ő viszontagságaikból tőkét kovácsoljanak a maguk számára. Az uniós országok között ugyanis köztudottan nincsenek határok, így elvileg menekültkérdés sincs, csak szabad munkaerő-vándorlás. Nos, néhány ilyen szabad magyar munkaerőt – értsd: mihasznát – az elmúlt tizenegy év idegileg totálisan kikészített, és emiatt úgy döntöttek, hogy a nagy elődök nyomán ők is eljátsszák a mártírszerepet.
Kertész Ákos világéletében amolyan közepes írónak számított. Legnagyobb irodalmi sikerét akkor aratta, amikor annak idején összetévesztették a Nobel-díjas Kertész Imrével. A Gyurcsány-kormány végóráiban tejben-vajban fürösztötték, és elvhűségéért 2008-ban hozzávágtak egy Kossuth-díjat, amitől aztán vérszemet kapott, sőt a 2010-es fordulat után még harciasabb liberális lett. 2011-es hírhedt szennyiratában genetikusan alattvalónak nevezte a magyart, »aki boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot«.
Akkor ezért feljelentették. Hogy ki volt a feljelentő? Nem fogják eltalálni: a Jobbik. Ő a társaival együtt azzal védekezett, hogy az utca embere félreértette a genetikus szót, és mindenféle handabandával próbálta elmaszatolni az ügyet, például a genetikusan alattvalót alattvalói attitűdre javította. Az utca embere viszont nem maszatolt. Aki itt-ott belebotlott és felismerte, az bizony jól odamondogatott neki. Kezdetben az antiszemitizmust tartotta maga elé pajzsul, majd 2012-ben fogta magát, és sértődöttségében meg sem állt Kanadáig, ami mégis komolyabb hely egy üldözöttnek. Oda menekültügyi kérelmet is be lehet nyújtani. Egy ideig aztán ott ette a száműzetés keserű és könnytől sós kenyerét, amíg végül állampolgárságot nem kapott.
A két komédiás, Schilling Árpád és Sárosdi Lilla számtalan botrány után most éppen valahol egy franciaországi faluban rontja a levegőt, onnan kommentálja nyakra-főre az itthoni eseményeket.”