Lélekkufárok ideje

Kritikus szakaszához érkezett a járvány elleni küzdelem. Lassan a vírus harmadik hulláma borítja el a kontinenst, és az új mutánsok megjelenése is nehezíti a védekezést.

Közel egy éve létezünk – egy időlegesnek bizonyult nyári fellélegzést leszámítva – életünket szabályozó, szűkítő korlátok között. A járvány nyomán kialakuló gazdasági nehézségek egész iparágakat sodortak az ellehetetlenülés szélére: a vendéglátás, a turizmus, a kis- és középvállalkozások vagy a légiforgalom is drasztikusan visszaesett. Nagyra nőtt a szociális távolság köztünk és bennünk, míg tömegek kényszerültek home office-ba. És ne feledjük, sokan nap mint nap helyt állnak a frontvonalban; az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok is a vírus árnyékában teljesítik kötelességeik. 

Reményt rajzol a horizontra ugyanakkor a világ tudósainak megfeszített munkája, és az így kifejlesztett vakcinák sora. Mára bizonyossá vált, hogy a járvány megállításának egyetlen útja az általános beoltottság; amiért naponta több ezer háziorvos fáradozik.

Ebben a végletekig kiélezett küzdelemben minden közszereplőre fokozott felelősség hárul. Az újságírók feladata a pontos, mértékletes, riadalomkeltéstől mentes tájékoztatás, a politikusoké pedig nyugalomra és fegyelmezett oltásra intés. Sajnálatos módon azonban önös politikai érdekekből az ellenzék soraiban az orosz, majd a kínai vakcinával szembeni bizalmatlanságot táplálják, illetve a szállítmányok késlekedésével revolverezik a kormányt. (Rosszabb esetben újabb sarcok kivetésére használja a helyzetet.) Ám nem is a támadások tényeket elegánsan nélkülöző mivolta érdekes, inkább az időzítés és a szándék megbocsáthatatlan felelőtlensége.

A bezártságot, elszigeteltséget, az ingerszegény létkörülményeket nehezen viselő tömegek pedig könnyen megvezethetőek, ahogy azt a hétvégén tartott gyalázatos demonstráció is megmutatta. A járvány súlyát olcsó populizmusból kétségbe vonó, szakmainak látszó érvekkel az oltás ellen hangoló celebek aknamunkája nem csupán ezreket veszélyeztet, hanem e válságos időkben a végzetes megosztottságot is erősíti.

Felébredni, kijózanodni azonban nem késő. A megoldás tényleg csak karnyújtásnyira tőlünk, de a türelemre, fegyelmezettségre, egymás erősítésére sosem volt nagyobb szükség. És arra, hogy a kormány végezhesse a fokozott felelősséggel járó munkáját. Hétköznapi hőssé most könnyű válni, de legalább ilyen könnyű visszaélni az elcsigázott tömegek bizalmával. Azonban ne feledjük, az aszályos esztendők előbb-utóbb véget érnek, és jaj akkor a lélekkufároknak!