Így csúsztat Boswell és a Felszabtér

„A kritikusok – például az az idő tájt az Amerikai Katolikus Egyetemen kora keresztény történelmet tanító teológusnő, Robin Darling Young és az Emory Egyetemen történeti teológiát tanító Philip Lyndon Reynolds –  szerint Boswell félrefordítja az általa kiválasztott szövegeket, amelyek többsége egyébként már korábban is ismert volt a korral foglalkozó tudósok számára és ki is elemezték azokat; emellett önkényesen szelektál a forrásokban és adatokban, valamint csúsztat; s végül, de nem utolsó sorban: következetlen a fogalomhasználata.

Boswell érvelésének egyik kulcsmozzanata az, hogy a szóban forgó rituálé, az adelphopoiesis fogalmában lévő görög »barát« szót »szeretőnek« értelmezi, és azt sugallja, hogy az ilyen barátságok nem pusztán spirituálisak voltak, hanem volt romantikus és szexuális aspektusuk is – ami a kritikák egybehangzó állítása szerint önkényes lépés. Boswell ráadásul sokkal kevesebbet állít ténylegesen, mint amennyit sugall – például azzal, hogy barátság helyett »azonos neműek kapcsolatáról« (same-sex union) beszél, leszögezve, hogy ez semleges fogalom, ami nyilvánvalóan nem igaz. A meleg történész más helyen a számos problémás szövegmagyarázatok közt a görög ametro philia-t, »korlátlan barátság«-ot (angolul »limitless friendship«) »határtalan szerelem«-nek (»boundless love«) fordítja félre.

Szöveghasználata pedig olyan, mintha a középkornak lett volna elképzelése valamiféle »melegházasságról«, miközben ez már csak azért is minimum valószínűtlen, mert – mint ő maga is elismeri – a középkor nem ismert »homoszexuális irányultságot«. (...)

Szomorú, hogy a Felszabtér szerkesztősége mindenféle forráskritika nélkül elfogadja azokat a narratívákat, amelyek szimpatikusak számára. Még szomorúbb, hogy a Felszabtér szerzője, Jézsó Tamás feltünteti forrásai közt a Wikipédia vonatkozó szócikkét, ami viszont megemlíti Boswell kritikáit, Jézsó viszont, miközben nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy azok léteznek, még csak meg sem említi őket.”