„Ne a Kúriát tessék szidni Tóta-ügyben, hanem azokat a farizeusokat, akik ezeket az idiótaságokat Alaptörvénybe, majd Ptk.-ba foglalták: »A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.« »A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni.
A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti.« S persze azokat, akik hasonló idiótaságokat javasoltak – nettó politikai hangulatkeltésből – az elmúlt évtizedekben, csak éppen Mádl és Sólyom elnökök, valamint az Alkotmánybíróság útját állta a jogállam-ellenes hülyeségnek. Amikor anno kiálltam a holokauszt-tagadás büntetőjogi tilalmával szemben, lelkesen ünnepeltek azok, akik most Tótát meghurcolták és lenáciztak azok, akik most – amúgy joggal – a véleményszabadságot siratják. Előbbiektől meg nyilván most én is megkapom, hogy magyarellenes vagyok. Ide vezet a kettős mérce, pontosabban: a hitványság, mint politikai vezérlő csillag.”