123 késszúrással ölte meg meleg párját Csornán egy férfi, ezt kapta érte
A férfi azt állítja, nem emlékszik semmire.
Az őskeresztény kortól a 12. századig a források a legsúlyosabb bűnök között tartják számon a homoszexuális együttlétet.
„Jézsó Tamás magabiztos kijelentését arról, hogy a homoszexuális házasságot a katolikus egyház egészen a 12. századig »természetesnek fogadta el«, semmilyen »egyházi és jogi dokumentum tanulmányozása közben talált írásos szertartás« (jelentsen ez akármit is)[1] sem bizonyítja, nem véletlen, hogy maga sem tud idézni egyetlen erre utaló konkrét szöveget sem.
Ezzel szemben azon keresztény forrásokat, amelyek az őskeresztények korától egészen az általa fordulópontnak tartott 12. századig keletkeztek, és egyértelműen elítélik, mi több a legsúlyosabb bűnök között tartják számon a homoszexuális együttlétet, hely hiányában fel sem tudnánk sorolni. Lássunk most ezek közül néhányat!
Barnabás levele, amely a Kr. u. I. század legvégén, vagy a valószínűbben a II. század elején keletkezhetett, és számos korai keresztény közösség, illetve egyházatya tartotta szent szövegnek és idézte, így magyarázza a mózesi törvényt: „»Nyulat se egyél.« Miért? Azt akarja mondani, hogy ne legyél fajtalan, sem azokhoz hasonló, mert a nyúl végbélnyílásainak száma évei arányával növekszik, minden évvel több nyílása van. »Hiénát se egyél.« Annyit akar mondani, hogy ne legyél házasságtörő, sem fiúk meggyalázója, ne is légy hasonlatos azokhoz. Miért? Mert ez az állat évente váltogatja a nemét, hol hím, hol nőstény.” (Barnabás-levél 10, 6–7., Vanyó László fordítása) A szövegben szereplő állatok az egyes súlyos bűnök metaforáiként jelennek meg, a levélíró tudatosan nem praktikus biológiai ismereteket akart közvetíteni.[2]
Barnabás levelének szerzőjénél nem sokkal később, a II. században élt Jusztinosz mártír az I. Apológiában (27. 4.) szintén rettenetes bűnnek tartja a férfiak egymással való közösülését, de az Athéni Athénagorasz sem nevezhető elfogadóbbnak, mert ő ocsmányságnak/szörnyűségnek titulálta a férfiak közti szexuális aktust (μηδὲ τῶν ἀρσένων φειδόμενοι, ἄρσενες ἐν ἄρσεσι τὰ δεινὰ κατεργαζόμενοι – Kérvény a keresztények ügyében, 34.).
A caesareai Euszebiosz (260. k.–340 k.) a hagyományos bibliaértelmezést követve, Isten által tiltottnak tartotta azt, ha férfiak férfiakkal, nők pedig nőkkel szeretkeznek (Demonstratio Evangelica IV. 10.).”