Hány magyar kell ahhoz, hogy leolvadjon a mézesmáz a román politikai állatok vérugató képéről?

„Helyszín: az Európai Unió egyik tagállama, a kisebbségi jogok ver(het)etlen bajnoka, Isten Anyjának virágoskertje, egy független, szuverén, egységes, oszthatatlan, immár bő száz éve létező csodaország. A neve Románia. Államelnöke történetesen (ál)kisebbségi: szász. Jelenlegi kormányában ott van egy romániai magyar párt is (persze, tudjuk, 30 éve ugyanaz). Az ember azt hinné, ebben az országban tényleg demokrácia van. Meg kölcsönös tisztelet. Meg békés egymás mellett élés. Meg együttműködés. Meg öleld meg a magyarod, öleld meg a románod, ölelj meg mindenkit (amikor nincs pandémia), így szép az élet. Hát nem?

Na és akkor bekövetkezik egy olyan, demokráciákban eléggé megszokott esemény, hogy a választásokon győztes pártok kormánykoalíciója bizonyos politikai alkuk mentén kijelöli a megyék élére kerülő prefektusokat. És úgy alakul, hogy több romániai megye élére magyar prefektusok, illetve alprefektusok kerülnek. (Persze nem azért, mert magyarok, hanem azért, mert így zárultak a politikai alkuk.) És ezzel el is jutottunk a címbeli kérdéshez: hány magyar kell ahhoz, hogy leolvadjon a mézesmáz a román politikai állatok vérugató képéről?”