Avagy „Sosem voltam útbaigazítva”.
„Az »első generációs értelmiségi háttér« már jobb lehetőségeket tud biztosítani az utána jövőknek. A roma fiataloknak ez az »úttörő« karrierút még nehezebb, rögösebb. Ennek okai a szociális és területi hátrányok, a családban és a tágabb környezetben jelentkező visszahúzó erők, az előítéletek és a minták teljes hiánya. Olyan banális körülmények is hozzájárulnak a hátrányok növeléséhez, minthogy nem rendelkeznek saját internettel, számítógéppel vagy családi gépkocsi.
Éppen azon hallgatók töltik értékes idejüket napi utazással (ingázóként) és maradnak ki olyan jelentős pillanatokból, mint a közös kulturális programok, vitaestek, informális összejövetelek, akik e területen amúgy is hátránnyal bírnak. Ennek ellensúlyozására szükséges a kollégiumi férőhelyek számának növelése, a nyelvtanulás segítése, a tanulmányi és társadalmi ösztöndíjak bővítése, az utazási és kulturális kedvezmények biztosítása, a nyelvtanulásban való célzott segítség.
A tehetséggondozásban a tudás alapú megközelítés itt kiegészül más, nehezebben mérhető szempontokkal. Ilyen például a motiváltság, a szándék, az eddig megtett út hossza. Ettől nem szabad félni, mert sok esetben bizonyosodik be, hogy a belső erő, motiváció és a kitörési vágy mindenre képessé teszi a diákokat. A tudás öröme, és annak motiváló ereje később megjelenik a roma diákjaink esetében is. Erőt ad a fiataloknak a kiválasztottság érzése, és az a vágy, hogy továbbadják, megosszák a kapott tudást, lehetőségeket azokkal, akikhez ez még nem juthat el. Így a tehetséggondozó programban résztvevő diákoknak adott szakmai tartalom, lehetőség, figyelem megsokszorozódik, és így a roma közösség egésze is részesülhet ebből. Természetszerűleg ez egy hosszú folyamat, amiben a siker egyik legfontosabb kulcsa a folyamatosságban keresendő.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Szijjártó Péter közölte a nagy hírt.
A vasúti alkalmazott – beilleszkedett bevándorló – csak a jegyét kérte, de a bliccelő felugrott, és elkezdte csépelni a kalauz fejét.
