Iskolai késelések Kínában is történtek nemrég, pedig állítólag kirekesztették a nyugati dekadenciát
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
„A nyugati vezetők egyszerűen elveszítették bizalmukat a nyugati civilizációban” – véli a migrációval kapcsolatos európai meghasonlás egyik okának Ayaan Hirsi Ali. Az egykor Szomáliából elmenekült iszlámkritikus Ali szerint a bevándorláspolitikában a világ legnagyobb Félreértős Játékát játssza az uniós vezetés.
Ayaan Hirsi Ali (Mogadisu, 1969) szomáli származású holland-amerikai politikus, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének kutatója, 2003-2006 között Hollandiában parlamenti képviselő a konzervatív-liberális VVD színeiben. Iszlámkritikus megnyilvánulásaival szerzett hírnevet, e témában több könyv szerzője. Családja Szaúd-Arábiában, Etiópiában volt menekült, majd Kenyában telepedtek le, ő 1992-ben menekült egy kényszerházasság elől Hollandiába. 2000-ben szerzett diplomát politikatudományból a Leideni Egyetemen.
***
„Mami, még egy kör Among Ust szeretnék játszani”. „Hát persze, kedvesem, nagyon örülünk, ha közöttünk (angolul: among us) vagy, tudod, hogy ezt nem is kell kérned!” – demonstrálja az UnHerden megjelent írásának elején, kisfiával folytatott párbeszédén keresztül a Félreértős Játék mibenlétét Ayaan Hirsi Ali. „Folyton úgy teszek, mintha nem érteném, mit akar”, „szándékosan félreértem” – írja Hirsi Ali. „Természetesen van hátsó szándékom: amíg velem ökörködik, addig sem kockul. Élvezi az anyai figyelmet is. Néha úgy gondolom, ez egy hasznos dolog, máskor szórakoztató és tökéletesen veszélytelen” – véli Hirsi Ali.
„Erre a játékra emlékeztet az, amikor hallgatom az embereket vitatkozni az iszlám és a Nyugat találkozásairól. Az egyetlen probléma az, hogy ezek a beszélgetések ritkán hasznosak, és semmilyen fokon nem szórakoztatóak” – vezet át az anyai évődésről az európai bevándorláspolitikára Hirsi Ali, aki cikke további részében amellett érvel, hogy
„Az első szándékos félreértés az, hogy a fejlett gazdaságoknak óhatatlanul szükségük van formális oktatási háttér nélküli, képzetlen bevándorlókra” – fogalmaz Hirsi Ali. A woke baloldal szerinte amellett érvel, hogy „azok a szörnyű idegenellenesek, akik a költség-haszon elemzéseknél ragadnak le, hogy mennyi pénzbe kerülnek a társadalomnak a bevándorlók, és mennyit tesznek hozzá, egyszerűen nem értik az egészet” – így a bevándorlás-ellenesek kihagyják az egyenletből az ezernyi forintosíthatatlan előnyt, az új, egzotikus kultúrák gasztronómiáját, ruháit, látványát és hangjait, melyek a bevándorlókkal együtt hazájukba költöznek.
A második szándékos félreértés szerinte „az együttérzés érve”, melynek mentén néhányak csak a gazdasági migrációt akarják megállítani, de azokat ideiglenesen, hazájuk rendbehozataláig beengednék, akik jogosultak menedékjogra is. Hirsi Ali figyelmeztet, hogy az együttérzők nem adnak választ arra a kérdésre, hogy
mikorra várható hazájuk rendbejövetele, és mit fognak mindaddig a befogadó országban csinálni.
„A Félreértős Játékot a legügyesebben űzőknek vannak nagyon meggyőző figyelem-eltereléseik is”, például az empátiára való apellálás: mi lenne, ha a te családod menekülne, vagy vajon nem fogadtad volna be a holokauszt elől menekülő zsidókat? „Különben is, mondják ők, a mi hibánk, hogy a társadalmaik szétesnek, mert eleve mi gyarmatosítottuk őket” – vázolja a bevándorláspárti érvrendszert Hirsi Ali. „Itt kristályosodik ki a Félreértős Játék konklúziója: a történelmi bűnökért vezekelni fontosabb, mint bármilyen arra irányuló próbálkozás, hogy a fennálló problémákat racionálisan szemléljük” – összegez Hirsi Ali.
A Félreértős Játék harmadik manifesztációja „az az állítás, hogy minden bevándorló ugyanolyan”. Hirsi Ali utal számos idevágó kutatásra, köztük Ruud Koopmans holland szociológiaprofesszor munkájára, aki azt kutatta, miért nehezebb például a libanoni muszlimoknak integrálódniuk az ausztrál társadalomba, mint a libanoni keresztényeknek, és
„Koopmans meggyőző adatokkal tudja megmagyarázni ezeket a trendeket. De kit érdekelnek az ilyen kérdések, főleg olyan unalmas dolgok, mint az adatok? A fontos a félreértés, a keverés, a ködösítés. Úgyhogy Koopmans úr, mondják ők, nézzük csak a maga szándékait! Lehet, hogy kutatása empirikus, de ami fontos, az a gyenge pontja, az, hogy hiába hívja magát szociáldemokratának, maga valójában rasszista. Lebukott. Nem bújhat el a munkáspárti álarc mögött, ha társadalomellenes tudományával rágalmazza a világ igazi munkásait!” – fogalmazza meg az adatellenes félreértés lényegét némi szarkazmussal a szerző.
„Végezetül pedig, amikor a legkajánabb módon játsszák, a Félreértős Játék ahhoz ragaszkodik, hogy mind ugyanazokra a dolgokra vágyunk. Mind szabadok és egyenlőek akarunk lenni; mind tisztelni akarjuk a törvényt; mind ugyanazon alapértékeket osztjuk, és mind tiszteletben akarjuk tartani mások méltóságát” – véli Hirsi Ali. „Egy renitens réteg kivételével – és ez minden társadalomban van – mind csak emberi lények vagyunk” – így a félreértés.
Hirsi Ali ezzel szemben úgy érvel,
– különben nem lehetne megmagyarázni az iszlamista gyűlöletszertartásokat, az iszlám nő-, meleg- és zsidóellenességét, a pakisztáni muszlim bűnszervezeteket, vagy a kényszerházasságokat, az ISIS-t, az al-Káidát, a késelőket, a kamionos tömeggyilkosokat.
A szerző felteszi a kérdést: ki is játssza valójában a Félreértős Játékot? „A megválasztott politikai vezetőink, valamint vezető szerkesztők számos jónevű hírforrásnál, tekintélyes egyetemek és kutatóintézetek professzorai, rangos bürokraták, és néha az EU-s vezetők. Ezek a beszélgetések, amelyek Európa legégetőbb ügyeiről szólnak, parlamenti bizottságokban, vitakörökben, nemzetközi szemináriumokon és az országos televízióban történnek. Tessék átnézni e beszédek leiratait, visszajátszani a felvételeket, elolvasni a számos jelentést, könyvet és cikket, amik az elmúlt három évtizedben a bevándorlás, az iszlám és az integráció témájában születtek, s a kialakuló kép ugyanaz lesz: ez az egész a Félreértős Játék egy végtelen verziója” – figyelmeztet Hirsi Ali.
A szerző például Emmanuel Macron francia elnök törekvéseiben lát néhány jelet arra, hogy Európában vannak, akiknek elegük van a Félreértős Játékból, de úgy érzékeli, nem ez az általános tendencia a kontinensen – s arra keresi a választ, miért van ez így.
Az egyik magyarázata az, hogy „van az európai politikai elitben egy őszinte vágy a múlt miatti vezeklés iránt”. Egy másik lehetőség, hogy
és úgy gondolják, „az egy nagy horrormese volt: rabszolgaság, elnyomatás, gyarmatosítás, népirtás, vérengzések. Következésképpen nincsenek olyan értékeink, amiket meg lehetne védeni egy népes csoportnyi kívülállótól, és bizonnyal nincsen semmink, amibe a bevándorlókat érdemes lenne integrálni”. A harmadik magyarázat az, hogy „bizonyos európai vezetők valóban szeretnének leszámolni a határokkal”.
A legfőbb ok a Félreértős Játék vég nélküli folytatására azonban Hirsi Ali szerint a jó öreg inkompetencia. „Egyszerűen azon vezetők közül, akiknek a dolguk lenne megoldani a muszlim bevándorlás és integráció kérdését, senkinek nincs róla fogalma sem” – fogalmaz a szerző, aki szerint „olyan vezetők is vannak, akik a jelen helyzetből hasznot húzó szervezett csoportok érdekei szerint beszélnek”. Hozzáteszi: „Úgy hiszem, ők élvezik a leginkább a Félreértős Játékot”
„Az egyes vezetők inkompetenciáját gyakran egy kapós politikusi fotó hivatott maszkírozni, egy nagy gesztus, vagy egy olyasmi kiszólás, hogy »a történelem lesz a bíránk«. De, ahogy azt ők is tudják, a történelem nem szavaz; és nem is léptet elő vagy nevez ki egy politikust sem magas pozícióba. Úgyhogy hadd bíráskodjon csak” – figurázza ki Hirsi Ali az inkompetens EU-s vezetőket.
Zárásul a szerző figyelmeztet: „Elkerülhetetlennek látszik, hogy amint az európai országok kivergődnek a covid miatti lezárásokból és újranyitják gazdaságaikat, néhány afrikai ország élelmiszerhiányban és más, a pandémiához köthető gazdasági problémában fog szenvedni. Nem kell bölcsnek lenni ahhoz, hogy tömegével lássuk magunk előtt az Európába tartó fiatal férfiakat. Ahogy megpróbálják majd átlépni az EU keleti és déli határait, tessék felkészülni arra, hogy az európai politikusok hirtelen és előre nem látható krízisről beszélnek majd. Aztán tessék megnézni őket, ahogy újra eljátsszák a Félreértős Játékot!”