A svédországi késelés margójára

„Akkor írom ezt a cikket, amikor már napok teltek el a svédországi késes merénylet óta, s az északi országban élő barátaink is elértek bennünket telefonon. A svéd kisvárosban március 4-én történt, hogy egy 22 éves afgán, aki immáron hat esztendeje él az országban, úgy gondolta, gyilkolászik egy kicsit. Szegény szerencsétlen nyilván nem volt tudatában annak, hogy Merkel mutti már rég meghirdette Európában a multikultit, így azt hihette, ha már multi, akkor megmutatja, hogy ami náluk normális, Svédországban sem lehet kivetnivaló.

Elvégre vannak országok, ahol késsel a nadrágszíjában járkál az ember, s ahol nem tetszik neki valami, ott nyomban rendet tesz. Eltelt már pár nap, de nem derült ki, hogy az afgán fiatalembernek mi nem tetszett, s attól tartok, már nem is fog kiderülni. Mint ahogy arról sem hallhattunk részletes elemzést, miképp történhetett meg a hajdan még a biztonság és nyugalom fészkének számító Svédországban, hogy az európai bűnözési statisztikák élére ugrott.

...

Ki nevezné az erő jelének s nem a gyengeségének, hogy már évek óta képtelenek a bűnöző vagy éppen az illegálisan az unióban tartózkodó »menekülteket« kiutasítani? Mint ahogy – és ez már-már a vesszőparipám – hogyan létezhet, pontosabban, hogyan merészelik válasz nélkül hagyni azt a kérdést, vajon milyen szándékkal jönnek egyre csak egyre más országokból, más kultúrából az ismeretlen céllal érkezők, amikor cseppet sincs előkészítve a talaj nekik?

Egyetlen válasz fogadható el csak erre, de az is sántít. Nevezetesen, hogy amikor éppen az „arab tavaszt” meg a Közel-Kelet lerohanását tervezte és szervezte meg a világ, akkor a »művelt Nyugat« megásta a maga sírját. Ám bűneire sokan emlékeztették. S ennek a bűnnek az enyhítésére részbeni válasz lehetne a befogadás, de sokkal inkább a helyben segítés.”