„A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéről, avagy miért káros, ha egy érdekképviselet ellenzéki pártnak képzeli magát
Február végén a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete levélben kérte a miniszterelnököt az iskolák bezárására és a digitális munkavégzés elrendelésére valamennyi köznevelési intézményben és a szakképzés területén. A kormány egy héten belül ennek megfelelő döntést hozott.
A PDSZ akkori levelében rögzített álláspontja szerint: “ha a zárást követően sor kerül az ágazatban dolgozók beoltására; és szigorú járványügyi protokollokkal felvértezve újra megnyitjuk az intézményeket, akkor nem csak az általános, de a középiskolások is visszatérhetnének a padsorokba.”
A Kormány szerdai ülésén döntött a tanárok soron kívüli oltásától. A már regisztrált tanárok április 1. és 3. között, a később regisztrálók április 8. és 10. között részesülhetnek az oltásban. Ezt követően április 19.-én nyitnak az iskolák.
Joggal gondolhatnánk, hogy a PDSZ elégedett. Ha a kormányt nem is, legalább saját magukat megdicsérik: követeléseik teljesültek.
Sokan vannak, akik a tanárokhoz hasonlóan munkájukból adódóan naponta sok emberrel találkoznak és nem jutnak soron kívül oltáshoz. A jövő nemzedékek oktatása és nevelése kétségkívül az egyik legfelelősségteljesebb feladat. Ezért volt indokolt a PDSZ kérése és a kormány döntése.
A szakszervezet kérésének teljesítése után is a kormányt szidalmazza és a tanárokat próbálja - egyébként sikertelenül - az iskolák több mint három hét múlva esedékes nyitása ellen hangolni. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a PDSZ-nek mind az iskolai oktatás, mind az általuk képviselt tanárok másodlagosak. Az elsődleges a kormánnyal való konfliktuskeresés. A járvány legnehezebb időszakában is. Ez egyszerre felelőtlen és sajnálatos.”