„Marcuse szerint csak az képes forradalmi cselekvésre, aki az adott társadalom normáin kívül esik, vagyis érdeke, hogy az aktuális kultúra megsemmisüljön. Ezek szerinte az etnikai, vallási, szexuális kisebbségek.
Azonban mivel ezek az elemek, Marcuse szerint a »társadalmon kívül« helyezkednek el, a kultúra megváltoztatására, vagyis a Gramsci-féle metapolitikára nincs lehetőségük. Ezenkívül hiába forradalmi az oppozíciójuk, ha ők ezt maguktól nem ismerik fel, illetve kell valaki, aki irányba tereli őket. Ezért egy »forradalmi élcsapatra« is szükség van, aki az »elnyomottak szószólója lesz« a metapolitikát megvalósítva. Szerinte ilyen potenciális forradalmárrá bárki változhat, csak ki kell illeszkednie a társadalomból. Az »Esszé a felszabadításról« című művében fogalmazza meg a »nagy elutasítás« gondolatát, amely egy a társadalomból kiileszkedett ellenkultúrát kíván létrehozni.