„Különös hangulatú cikk látott napvilágot a Magyar Nemzet elnevezésű beazonosíthatatlan objektum hasábjain. Egy bizonyos Felföldi Zoltán nevű szerző, se szó, se beszéd, nyilvános cikkben jelentette fel a Dr. Karas Mónika vezette Médiatanácsot. Ez, ebben a tacepaóban – lássuk be – felettébb szokatlan és rendkívül bátor lépésnek számít!
Történt ugyanis, hogy a feljelentő pennát ragadott, s megírta, hogy a veszteséges Klubrádió tizenkét éve törvénytelenül működik. Ezt én nem tudom, de ha igaz Felföldi állítása, akkor ebből az következik, hogy a Médiatanácsnak mint felettes hatóságnak tizenkét éven át ez nem szúrt szemet, s törvénytelen módon, egyúttal a feladatra való tökéletes alkalmatlanságukat bizonyítva tizenkét éven át nem léptek fel a törvénytelen gyakorlatot folytató rádió ellen. Izgatottan várom most a Legfőbb Ügyészség mielőbbi és határozott fellépését a törvénytelenséget tizenkét éve fenntartó Médiahatósággal és annak vezetőjével szemben. Vagy lehet, hogy egy eddig ismeretlen kormányoldali vírusnak köszönhetően a Legfőbb Ügyészség sem vesz észre immár tizenkét éve a fentieknél jóval nagyobb és súlyosabb, bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekményeket?
Másrészt Felföldi érvelése remekbe szabott. Mert több helyen is mint a mindig éber, a sötétben bujkáló, rémhírterjesztő diverzánsok leleplezésére folyton kész, elkötelezett párt(bozót)harcos nagy nyomatékkal mondja a Klubrádióról, hogy „ellenzéki média”. Tényleg? Én ezt nem is tudtam! Én azt hittem, hogy egy rádió, amelyben sokszor mondanak olyat, amivel egyetértek, máskor meg olyat, amivel nem értek egyet. Hol így, hol úgy, ez normál körülmények között így szokott lenni. Ezzel szemben van olyan rádió (nem egy, mindegyik), ahol kizárólag olyan hangzik el, amivel sosem értek egyet. Még véletlenül sem. Hogyan lehetséges ez? Nem tudom, de az érdekel, hogy vajon milyen törvény hivatott eldönteni egyes hírközlő szervekről, hogy ellenzéki vagy kormánypárti vagy akármilyen oldali? S ha egy felettes instancia, mondjuk maga Felföldi Zoltán, besorolja a hírközlő szerveket, annak vajon milyen törvényi következményei lesznek? És egyáltalán, ha már minősítget a szerző: mi a franc problémát okoz neki és megbízóinak, hogy van (vagy volt) 1 db (azaz egy darab) »ellenzéki« rádió? Miért ne lehetne? Mi a gond ezzel? Egypárti diktatúrákban persze nem, de azokon kívül ez is megszokott.