Tavaly decemberben a londoni Legfelsőbb Bíróság, mérföldkőnek számító ítéletet hozott.
„Kezdjük a tényekkel: Keira Bell egy fiatal brit lány, aki kora gyermekkorától kezdve nehezen élte meg nemi identitását. Szeretett fiúsan öltözni és fiús játékokat játszani. Serdülőkora előtt érték traumák, pubertáskorában depressziós volt. Tizennégy éves korában elkezdett »videókat nézni a Youtube-on” és „kutatni az interneten«, majd ennek alapján kijelentette: »Azt hittem, végre megtaláltam a választ arra, miért érzem magam ilyen fiúsnak […]«(az ítéletből vett idézetek).
Tizenöt éves korában rászánta magát, és úgy döntött, hogy belevág egy hosszú és fájdalmas átalakulási folyamatba, hogy „férfivá válhasson”. Orvosai javaslatára elment a londoni Tavistock and Portman NHS Trust Nemi Identitásfejlesztési Szolgálatához. Tizenhat évesen, három találkozó után a klinikán pubertás késleltetőt írtak fel neki, tizenhét évesen pedig hormonokat adtak neki. Húszévesen masztektómián esett át, és a már mindezzel a háta mögött, elkezdte »belátni, hogy a tinédzserként elképzelt férfivá válásom csak fantazmagória volt, ez nem lehetséges«.
23 évesen keserűen megbánta az átalakulást, és pert indított a klinika ellen. A pert végül megnyerte, a bírák pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a tizenhat évesnél fiatalabb tizenévesek nem alkalmasak ilyen fajsúlyú döntés meghozatalára, illetve 16 éves kor fölött a nemváltást célzó kezelés elkezdéséhez előzetes bírói engedélyre lesz szükséges.
Az ítélet elgondolkodtató. A tények rendkívül súlyosak: egy klinika az egyik legdrasztikusabb kezelést írja elő egy kétségbeesett, a közösségi platformokon talált információk által összezavart tinédzser lánynak. Érzelmi szorongása és nyilvánvaló éretlensége ellenére a felnőttek és a szakemberek megelégedtek azzal, hogy tájékoztatták őt a kezelés hatásáról, annak ellenére, hogy "korlátozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a beavatkozás hosszú távú előnyeiről a lehetséges ártalmas következményekkel szemben". Ezek a felnőttek elmagyarázták egy tizenhat éves kislánynak, hogy lehet, hogy nem lesznek gyermekei, egyes hatások visszafordíthatatlanok, és hogy az átalakulás útja rendkívül nehéz lesz. Ez csak rajtad múlik, jogod van hozzá, ez a te döntésed, mondták neki, amikor valójában azt várta tőlük, hogy azt mondják neki, hogy várjon néhány évet, gondolja meg jól, és először nőjön fel, mint ők, mielőtt meghozza életének legmeghatározóbb döntését. Mindennek épp az ellenkezőjét tették.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
