„Egy éve kora nyáron, a pandémia első szakaszának végén úgy tűnt, hogy a járvány sikeres kormányzati kezelésének köszönhetően talán nem is lesz szükség a vírus ilyetén felkenésére. Aztán a nyári-őszi fejetlen lazítás (is) a nyakunkba hozta a második-harmadik hullámot, és a kora nyáron emelt kormányfői szobor repedezni kezdett. Mára világos, hogy a kormány kezéből kicsúszott a járvány kezelése, nagy az oltás körüli káosz, de a hatalom makacsul csúszós markában akarja tartani az irányítást: még a budapesti vagy a szombathelyi oltópont(ok) megszervezését sem engedi, elviselhetőbbnek tartja a tagadást kísérő politikai morgást.
A 2022-es választás célja alá rendel mindent. Lehet, a pandémia miatt adminisztratív úton el kell tolnia a választások idejét, amivel elismerné, hogy nem volt sikeres, de jó előre másra keni a felelősségét. A nélkülözhetetlen félelem – ami nem is alaptalan – megmarad, s marad az ellenzék, az Unió gyalázása. Akár még igazuk is lehet azoknak, akik szerint a hatalom politikai érdeke, hogy – zűrös alkotmányjogi megszorításokkal övezve –, a pandémia, ha enyhültebben is, de ez év végéig elhúzódjon, hogy aztán a vírus legyőzésének kormányzási sikerét választási győzelemmel ünnepeltesse a kormányfő. A kettőt mindenképpen össze kell kötni.