A Döglégy Projekt

„Kis haszonlesők a nagy bajok idején persze mindig voltak. Emlékszünk A nyomorultakból a Thénardier-házaspárra? Férjuram ott bóklászott a waterlooi csatamezőn, élvezetes hullarablással ütve el az időt. A Kárpáthy Zoltánban is ott eveznek a nagy árvízen a fosztogatók is. Csakhogy megjelennek Wesselényiék, és kirakják őket a dereglyéből. Na, ez a különbség. A mi állami elitünknek esze ágában sincs rendet csinálni. Ők is a rablók dereglyéjében ülnek. A Néppárttal való szakítás minden gazdasági és politikai gátlásuktól felszabadította őket, ld. legfrissebben a Klubrádió sorsát.

Nem volt elég a kiváltságos családok, cégek eddig is szemérmetlen gazdagodása. Közben a koratavaszi fagyokban sok helyen kifogyott a tüzelő, százezernyi gyerek esik ki laptop, gép híján a digitális oktatásból, emelkedik az infláció, fizetés nélküli szabadságon kell otthon maradni a gyerekkel. Ám a Mászáros-félék vagyona a járványban csak nőtt. A pénteki hírekben (már persze nem a közrádióban, hanem a Klubban) az első hír a rémisztő halálozási arány. Népességarányosan túlhaladtuk az olaszt, pedig hogy elszörnyedtünk az ottani, halomba rakott holttestek látványán! A második, hogy Mészárosék újabb koronaékszerként már résztulajdonosai lettek a legnagyobb hálózattal rendelkező Tigáznak is. Hát micsoda ország ez?

A számítások szerint a gazdaságvédelemre fordítandó összegek háromnegyedét nem a védelemre fordították. Ebből ment az Atlétikai Központra, a Budapest-Belgrád vasútvonalra (na, vajon kiknek az érdekeltsége?), a Várnegyedre (na, vajon kinek a rezidenciája?), sport- és egyházi kiadásokra. Nem az a baj, hogy ment a határon túlra is: a gyűlölködő »románozás«, »ukránozás« épp olyan méltatlan, mintha itthon cigányoznánk, buziznánk, zsidóznánk. Ha embereknek segítenek vele, akkor csak menjen. De ne focira, ne az ottani sportkluboknak és tulajdonosaiknak, ne a választási csalások csatornáinak kibélelésére!”