Uniós vádbeszéd Moszkva ellen

„Nem tudom, ki gondolhatta Brüsszelben komolyan, hogy egy olyan politikai elit, amelynek felmenői oly sok áldozatot hoztak hazájukért, és a vértanúk millióinak tisztelete identitásuk részévé vált, most meghátrálnak, és hanyatt-homlok sietnek a brüsszeli követeléseket teljesíteni, függetlenül attól, mi történt Navalnijjal. Közelebb áll a realitáshoz, hogy megint előkerült az oly sokszor már kudarcot vallott demokráciaexport és a pökhendi fennhéjázás, amellyel az unió a tőle keletre eső térséget kezeli.

Az egy évvel ezelőtt elkészült, az unió és a Kreml viszonyát taglaló brüsszeli jelentésben a moszkvai vezetésnek mindent a szemére vetnek – a szokásos uniós demokráciafelfogás jegyében –, amit csak lehet. Az egész irat egy bíróságon elhangzott vádbeszédre hasonlít.Az uniós protokollban Oroszországot hiába említik partnerként, mert a kifejezés éppen az a fügefalevél, amely a lényeget eltakarja.

Valójában a Nyugat meghódítandó, pontosabban lehetséges befolyási övezetként – politikai és gazdasági értelemben egyaránt – tekint a Lajta és az Odera másik partján túli hatalmas területre.”