Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az USA súlyosabb erőszakot is megélt, mint Pelosi irodájának feldúlása, mégis úgy tűnik, hogy ezt nem éli majd túl a szabad véleménynyilvánítás az országban.
„Az amerikai újságírás valamikor azt gondolta magáról, hogy természetszerűleg a szólásszabadság elengedhetetlen része. A Newseum, a médiapar öntömjénezésének temploma a washingtoni Constitution Avenue-n valamikor az első alkotmánykiegészítéssel köszöntötte látogatóit, amit egy 74 láb magas márványtömbbe véstek bele. A Newseum 2019 óta zárva van. Üzemeltetői a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a nyilvánosság nem osztja a médiumok önértékelését.
A múzeum több tekintetben is anakronizmus volt. Az az elképzelés, hogy az újságírók kvázi vallásos hódolattal figyelik a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos jogot, legalább olyan furcsa volt, mint az, hogy a média témája turistalátványossággá válhat DC-ben. Egy nyilvánosságban megbecsült sajtó, ami komolyan kiáll a szabad véleménynyilvánítás mellett – olyan ez, mintha valamiféle kitalált korszak maradéka lenne. Ma az amerikai nyilvánosság jóval bizalmatlanabb a sajtóval szemben, mint valaha.
Hitelességi válságuk tudatában a mai médiakonszernek olyan ideákat propagálnak, amik minden párt wannabe-nagyembereinek tetszhetnek. Mint például az Ön által olvasott, nézett és hallgatott tartalmak feletti új állami ellenőrzést, vagy az emberek népszerűtlen vagy engedélyezetlen véleményük alapján hazai terroristaként való beazonosítását. A nyilvános diskurzus ma »conflict space«, ahol a közösségi média »information warzone«-ként szolgál – írta az ismert entelektüel, Peter W. Singer egy esszében, ami pár nappal a rémisztő-abszurd Trump-féle capitoliumi zavargások után jelent meg.
Az utóbbi években az Egyesült Államok súlyosabb politikai erőszakot és halálos zavargásokat élt át, mint a capitoliumi események – de úgy tűnik, Nanci Pelosi irodájának feldúlása az, amit már nem él túl a szabad véleménynyilvánítás amerikai garanciája. Ezek az elképzelések, amik szerint a szabad véleménynyilvánítástól egyenes út vezet a lázításhoz, vagy hogy a hazaárulás megelőzése fontosabb cél, mint a tévesen veszélyesnek ítélt érvek nyilvános megvitatása nem egyszer-kétszer fordulnak elő. Rendszeresen feltűnnek a magukat hibásan liberálisnak gondoló lapok, mint a Washington Post és a New York Times véleményrovataiban.”