Brutális gólt rúgott a magyar kapus Észak-Írországban, pedig nem így tervezte (VIDEÓ)
Gyollai Dániel saját térfeléről talált be.
Egy Nyugat-Európából (jelesül Belgiumból) ide érkező milliárdos fia azt hiszi, hogy bármit megtehet egy „kelet-európai” futballcsapattal.
„A fenti, remélem nem félreérthető felszólítást nem csak, mint egy ősrégi Újpest-szurkoló írtam le, aki Bene, Zámbó, Fazekas, Dunai II., Törőcsik és a többiek ragyogó fociján nőtt fel. Természetesen az indulat is bennem van, a féltés is, de amit az Újpest FC-vel művel a tulajdonos, az már nem egyszerűen egy szurkolói, belterjes futball-ügy. Itt már sokkal többről van szó.
Arról, hogy egy Nyugat-Európából (jelesül Belgiumból) ide érkező milliárdos fia azt hiszi, hogy bármit megtehet egy »kelet-európai«, elmaradott, »szegényházi« futballcsapattal. Semmibe veheti a csapat óriási hagyományát, azt, hogy az Újpest 1912 óta (!) egyfolytában az NB I-ben szerepel, eddigi húsz bajnoki címével Magyarország harmadik legsikeresebb csapata az FTC és az MTK után, nemzetközi sikerekkel, többek között BEK-elődöntővel (1974, ellenfél a Bayern München) a háta mögött. Arról nem is beszélve, hogy az FTC-Újpest derbik mindig is a magyar foci sava-borsát jelentették, ha ezek a derbik elveszítik rangjukat és jelentőségüket – mint ahová ma jutottunk –,azt a magyar futball és a szurkolók is megsínylik, e presztízs-csaták a két csapat között a magyar fociban pótolhatatlanok.
A Roderick Duchâtelet-jelenség tehát túlmutat önmagán, túlmutat a sporton: személyében reinkarnálódik az a, már régóta nem kívánatos »nyugati« „befektető” típusa, amelyik jellegzetesen a rendszerváltás első éveiben, a spontán privatizációnak nevezett szabadrablás idején érkezett csapatostul Magyarországra, hogy az állami tulajdonú cégeket felvásárolja, majd vagy drága pénzért, óriási haszonnal továbbadja, vagy, kivéve belőle az értékeket, odadobja ebek harmincadjára.Roderick Duchâtelet valami hasonlót csinál Újpest FC-vel: kiszed belőle minden pénzt, ami csak lehetséges, már hosszú évek óta gátlástalanul „pénzáteresztő gépezetnek” használja a klubot, olcsón vesz iszonyatosan jelentéktelen külföldi játékosokat, majd jóval magasabb áron adja tovább őket, miután valamelyest összeszedik magukat az Újpestben, illetve némileg ismertebbé válnak.
És most ne jöjjön azzal a tulajdonos, hogy a belépésekor rengeteg pénzt tett bele az Újpestbe, mert 2011 óta tíz év telt el, s ez azóta neki busásan megtérült, a klubot pedig közben a tönk szélére sodorta. Tudja egyáltalán ez az ember, hogy hány Újpest-szimpatizánsnak okoz hatalmas csalódást, szomorúságot és keserűséget? Biztos vagyok benne, hogy nem is akarja tudni, mert nem érdekli.”