„Még mindig van, aki kerek szemekkel bámul maga elé egy pusztaszabolcsi lelki szatír cselekedetén, aki Szűz Mária kis szobra mellé egy hasonló alakúra formázott gumióvszert állított, hozzá írt szövegével a teljes keresztény közösséget gyalázva. Nincs itt semmi látnivaló.
A nagy Sztálin megágyazott az ateizmusnak, a bálványozott, magát katolikusnak mondó J.F. Kennedy pedig Marilyn Monroe-nak. A rossz nyelvek szerint az amerikai nép bálványa, a Sztálin halálának évében alapított Playboy című lap első címlaplányával tartott fenn gyengéd kapcsolatot. Ki tudja, hogy a csodadíva tizenkét abortusza közül hány szárad az ő lelkén…
Nincs itt min csodálkozni, három-négy generáció alatt gyakorlatilag az emberiség szinte teljes egészét elfordították a fentebbvalóktól, és különböző tudatmódosítók mellett a – csípőtől – lejjebbvalók gyönyöreivel akarják boldoggá tenni. Ezzel lassan a létezők közül egyedül gondolkodni, szeretni, a transzcendens valóságot felfogni képes létezőt az ösztönlények alatti sorba taszították és tartják ma is rabságban. (Az állatoknál a fennmaradásban még mindig a hím és nőstény kapcsolata az irányadó, de ha valaki almásbirtokot telepít, akkor is az apasorok mellé a porzást befogadó sorokat ültet, mert ez a világ rendje, ebből lesz aztán a gyümölcs.)
Az okok nagyon messze nyúlnak, Sztálinnak és Kennedy elnöknek pedig hasonlóan nagy felelőssége van abban, amilyenné mára vált a homo sapiens nagy része: a teste és bírvágya rabjai lettek emberek milliárdjai. Istent és az Istenszülőt a szovjet diktátor otthon, a Magyarok Nagyasszonyát leghűbb tanítványai itthon a sekrestyékbe zárták.”