Post-Pride stressz Orbánéknál

Ebben a post-Pride állapotban a kormány lassan alkalmatlanná válik az együttélésre.

Nincsen Gyurcsány Orbán nélkül és nincsen Orbán Gyurcsány nélkül.
„Azt írja az általam amúgy nagyra becsült Bálint Botond a PS-en: »Örök szégyene minden ellenzéki politikusnak, pártvezetőnek, ellenzéki párt tagjának, szimpatizánsának és minden egyes ellenzéki szavazónak – nemcsak a Gyurcsány-párt rajongótáborának –, hogy ez az ember 15 évvel az öszödi beszéd után az ellenzék vezetője lehet. És értelemszerűen ezért minden felelősség őket terheli.« Tévedsz Botond: nem minden felelősség az ellenzékieket terheli.
Legalább akkora felelőssége van ezért a szégyenért annak, aki az őrületig polarizálta a magyar politikai spektrumot 2016-tól, esélyt sem hagyva az árnyalt gondolkodásra és legalább akkora felelőssége van ezért a szégyenért annak is, aki 2010-ben elszámoltatást ígért. S ez a kettő egy. Mert 2006. ősze óta tudjuk: nincsen Gyurcsány Orbán nélkül és nincsen Orbán Gyurcsány nélkül.”