Még egy nagy levegőt

„Ha van mitől féltenie a kormánynak a hatalmat, az a járvány kezelésének káosza, ami kormányzóképtelenségét bizonyítja. A kormányzóképesség viszont a legfőbb ütőkártyája volt – és maradt – a hatalomnak, annak a propagandakormányzásnak, amihez körömszakadtáig ragaszkodik, miközben kapkodva harap és karmol, mert sarokba szorítva érzi magát. Inkább elviselhetőnek érzi és feleslegesen magára húzza az amúgy is lefojtott Klubrádió miatti nyugati kritikákat, tartja anyagi és morális nyomás alatt a kormánykritikus sajtó maradékát. Hiábavalóan: nem a média dolga ugyanis, hogy kormányt váltson, az a politika feladata. A médiáé »csak« annyi, hogy a hatalmat a valósággal és saját hazugságaival, habzsolásával szembesítse, hogy a nyilvánosságot tájékoztassa a valóságról, hogy felerősítse a nyilvánosság hangját. A médiavilág pedig van annyira szegmentált, hogy a rendszerkritika itt vagy ott felszínre törjön, bármennyire sikeres volt is a Fidesz a közvélemény semlegesítésében. A valóság végül is mindig, újra és újra feltűnik, gyorsvonatként közeledik, és nem lehet megállítani.

Mondhatja ezért a külügyminiszter, hogy az egész nyugati sajtó hazudik, amikor számon kéri a sajtószabadságot. A sajtószabadság mértékadó polgári idea, de a valóságban soha nem létezett, nem is létezhet, mert a nyilvánosság szabadságához kötődik, ahhoz, mennyire igényli a közönség a tudást saját közösségéről.

Ezért téved a külügyminiszter és a hatalom: nem az a gond, hogy egy kormány erős, konzervatív, kereszténydemokrata, patrióta politikát folytat. Hanem az, hogy hazudik a valóságról.”